16. Rész: Döntések

" Minden döntési helyzet választás, 

hiszen ha nem hozunk döntést, az önmagában is egy döntés. "

William Pullen

Florence Mia Collins

Reggel későn ébredek, annak köszönhetően hogy éjjel alig aludtam valamit. Délelőtt fél tizenegy is elmúlt amikor felriadok, a fölszintről felszűrődő nevetésekre. De képtelen vagyok még felkelni ezért a lustálkodás mellett döntök és hagyom hogy a család négyesben töltsön egy kis időt nélkülem aki idegen ebben a házban. Észre sem veszem mikor alszom vissza, de délben ismét hangokra ébredek, ám ezúttal a szobám előtti folyosóról beszűrődő vitára. Lia és Harry hangját hallom és ez felkelti az érdeklődésem. Nem szép dolog hallgatózni, de most a kíváncsiságom győzedelmeskedik. Lábujjhegyen osonok az ajtóhoz és fülelni kezdek. - Nem érdekel Harry. - Lia förmed a bátyjára. - Engem sem érdekel Lia. - vág vissza neki Harry, de fogalmam sincs mi miatt kaptak össze. - Flor a barátnőm és nem akarom hogy kihasználd őt. - Lia ismét beszélni kezd és én ledermedek, szóval miattam vitatkoznak. - Nem használom ki. Tényleg kedvelem. - Harry szabadkozik és én elmosolyodom amikor azt mondja hogy kedvel. - Ismerlek Harry! Amint megkapod őt, eldobod mint egy használt rongyot. - Lia kitart a véleménye mellett. - Flor, más! - Harry sóhajt fel. - Miben más? - Lia vonja kérdőre és én egyre kíváncsibbá válok, érdekel hogy Harry erre mit felel. - Nem tudom pontosan. Tetszik, gyönyörű lány és vicces és idegesítő és akarom őt. Amióta megláttam a bulin csak ő jár a fejemben. - Harry szavai lesokkolnak és melegséggel töltik el a szívem. - Komolyan Harry? Akarod őt? Mint barátnőt? - Lia teszi fel a nagy kérdést. - Talán. - Harry bizonytalan választ ad. - Ez nem volt valami meggyőző. - Lia felsóhajt. - Noel barátnője. - teszi hozzá halkabban. - Belerondítasz a kialakuló kapcsolatukba úgy hogy azt sem tudod mit akarsz? - továbbra is a bátyját bombázza de hálás vagyok neki mert olyan kérdéseket tesz fel neki amikre én is tudni akarom a választ. - Flor nem szereti azt a szerencsétlent. Semmibe nem rondítok bele. - Harry felemeli a hangját. - Noel érzései viszont valódiak és Noel is a barátom. Nem hagyom hogy tönkre tedd. A bátyám vagy Harry de most nem tudok melletted állni ebben. - Lia hangján hallom hogy saját maga ellen is harcol. Szereti Harryt mert a testvére, de a mérleg másik oldalán ott van az egyik legjobb barátja, Noel. - Ne avatkozz bele és ne beszéld tele Flor fejét minden hülyeséggel. Ellenem hergeled. - Harry vádaskodni kezd. - Semmi olyat nem mondtam neki rólad ami ne lenne igaz. - Lia kiáll a véleménye mellett. - Flor helye Noel mellett van. - Lia jelenti ki határozottan. - Szerintem meg nem. - Harry ágálódik. Felmegy bennem a pumpa, mert helyettem akarnak dönteni. Csak én mondhatom meg hogy kivel akarok lenni és kivel nem és csak én tudom hogy mi jó nekem és hol a helyem. A kezem a kilincsre simítom és kinyitom az ajtót. Két ijedt szempár néz rám amikor Liara és Harryre meredek. - Esetleg hozhatok döntéseket én magam is a saját életemről? - kérdezem dühösen. - Én csak neked akarok jót. - Lia felém lép de én hátrálok. - Tudom, de ne így akarj jót. Ne hozz döntéseket helyettem és ne vitatkozzatok miattam. Testvérek vagytok. - prédikálok mire egymásra néznek. - Béküljetek ki a francba is. - kiáltok fel. - Nem vagyunk haragban. - szólal meg Harry is. - Akkor jó. - bólintok. - Kész az ebéd fiatalok. - Diana hangja zökkent ki minket. - Végre! Éhen halok. - indulok meg a földszintre ahol két mosolygós arccal találom szemben magam. Jason és Diana is furcsán bájos mosolyt villant rám. Aztán leesik hogy miért ilyenek. Jason kitálalt arról amit látott. - Flor drágám mi nem vagyunk maradiak. Tudjuk hogy megy ez a fiataloknál, szólhattál volna. - Diana szólal meg elsőként. - Miről kellett volna szólnom? - kérdezem kedvesen. - Hogy Harryvel akarsz aludni. - feleli és én ledermedek, időközben Lia és Harry is megérkezik a konyhába ami csak még inkább kínossá teszi a pillanatot. - Nem akarok Harryvel aludni. - jelentem ki de nem akarok udvariatlan lenni. - De azért köszönöm. - teszem hozzá mosolyogva. - Ez kész. - Lia indulatosan vágódik le az egyik székre az asztalnál. - Hogy mondod ezt el Noelnek? - néz rám kérdőn. - Én már semmit nem értek. Most akkor Noel vagy Harry a barátod? - Diana fordul ezúttal felém. - Egyikük sem. - rázom meg a fejem. - De Noel...- Lia kezdene bele de egy gyilkos pillantással belé folytom a szót. - Rendben, hagyjuk a témát. Fiatalság bolondság. - Jason vicceli el a helyzetet és ezért most nagyon hálás vagyok neki. Természetesen az ebéd ma még kínosabb mint a tegnapi, főleg hogy ezúttal tényleg senki nem szól egy szót sem. Ma este viszont parti lesz amire tudom hogy Diana és Jason nagyon készült, ezért bűntudatot érzek amiért elrontom a hangulatot a jelenlétemmel. - Tudok valamiben segíteni az esti partit illetően? - töröm meg végül a csendet. - Nem, nem.  Fél kettőre jön a szervezőnk és ő intéz mindent. Nekünk csak ki kell öltöznünk és este hatkor kezdődik a mulatság. - Diana adja meg a választ. - Oh. Értem. - bólogatok, próbálom leplezni hogy mennyire meglep az hogy az évfordulói partijukat is szervező rendezi. Úgy tűnik ez valóban fontos esemény ebben a családban. - A szüleid nem neheztelnek amiért itt töltöd a hétvégét? - Diana próbál csevegni velem. Kedvelem őt és Jasont is de most érzékeny témába kezdett. - Anya. - Harry szól az anyjára. - A szüleim meghaltak. - mondom halkan. - A nagyszüleim nevelnek engem és a húgomat. - Dianara mosolygok, nem akarom hogy emiatt rosszul érezze magát. - Oh nagyon sajnálom, nem tudtam. - szabadkozik. - Semmi baj. - nyugtatom meg. - Rég történt. - teszem hozzá hogy Diana valóban ne érezze magát rosszul, azt nem kell tudnia hogy bármilyen régen is történt még mindig ugyanúgy fáj a szüleim elvesztése. - Jut eszembe. Kiöltözős estély lesz? - váltok hirtelen témát. 

- Igen. - bólint míg a többiek falatoznak tovább. - Lia ezt az információt sajnos elhallgatta előlem. - pillantok a barátnőmre. - Nem hoztam olyan ruhát. Esetleg van a városban olyan üzlet ahol beszerezhetek valami alkalomhoz illő ruhát? - érdeklődök. - Van, majd én elviszlek. - Harry ajánlkozik. - Tényleg? - csodálkozva nézek rá. - Persze. - bólint. - Akkor felmegyek átöltözök és mehetünk hogy időben haza érjünk. - felállok megköszönöm az ebédet és az emeletre sietek ahol magamra veszek egy egyszerű farmert és egy pulóvert. Alig húsz perc múlva már Harry kocsijában ülök vele kettesben. - Komolyan mondtad hogy Noel nem a barátod? - Harry kezd bele a beszélgetésbe amit én most kicsit sem kívánok. - Majd ha vissza mentünk az egyetemre beszélek vele. - sóhajtok fel, félek ez az igazság mert nem akarom megbántani Noelt, de ez így nem mehet tovább. - És mit fogsz neki mondani? - Harry kíváncsiskodik tovább. - Hogy beléd szerettem. - halálos komoly ábrázattal közlöm, de persze csak viccnek szánom de Harrynek nem esik le a tantusz. Kezeivel a kormányt szorongatja és szaporábban veszi a levegőt. - Nem kell pánikolni. Poén volt. - nevetek fel. - Hát nem volt vicces. - fintorodik el. - Mi bánt az hogy azt mondtam beléd szerettem vagy az hogy ez nem igaz? - teszek fel ezúttal én egy kérdést. - Hagyjuk. - Harry ezzel lerázza a témát és laparkol a pláza előtt.