18. Rész: Tanács

" A jó tanács az, amire az okos embernek nincs szüksége, 

s amit csak az ostobák nem fogadnak el. "

Vető József

Florence Mia Collins

Reggel borzalmas fejfájással ébredek és ami még rosszabb hogy semmire nem emlékszem a negyedik vodkás italom utánról. A szemem nem merem kinyitni, félek hogy a szobába szűrődő fénytől most még csak rosszabb lesz a fejfájásom. Minden porcikám sajog, mintha a maratont futottam volna le. Kezem az oldalamra ejtem de egy testbe ütközik, a szemeim kipattanak és a mellettem fekvő fiúra meredek. - Harry? - kiáltok fel amikor felismerem, derékig van betakarózva a felsőteste szabad így tökéletes rálátást nyújta a tetoválásaira. - Mi van? - dünnyögi, de a hangja elárulja hogy nem most ébredt. Nagyot nyelek és próbálok felülni, a takaróm lecsúszik rólam és döbbenten veszem tudomásul hogy rajtam sem az esti ruhám van hanem egy fekete póló, ami azt hiszem Harryé és ezen kívül...csak a fehérneműm. Idegesen szorítom a kezem a fejemre, ami még mindig hasogat és pánik kerít hatalmába. - Ugye nem? Ugye....mi nem? - ki sem merem mondani. - Haza felé a kocsiban elájultál, esély sem volt rá hogy történjen valami. - feleli és megnyugtat a válasza, aztán összezavarodok. - Honnan jöttünk haza? - kérdezem értetlenül. - Rémlik hogy egy bárpulton táncoltatok Liaval? És az a sok részeg alak? - felül és rám néz, látom hogy mérges. - Nem....vagyis....oh te jó ég. - bevillannak az este történtek és szégyenkezve temetem az arcom a tenyerembe. - Még jó hogy megtaláltalak titeket, különben lőttek volna a szüzességednek. - morogja miközben felkel és rám sem néz. Érzem a hangján hogy nagyon pipa rám, de ugyanakkor rosszul is esnek a szavai. - Nem mintha közöd lenne hozzá. - dacolok vele. - Inkább megköszönhetnéd. - pillant rám. - Kösz. - dünnyögöm és kimászom az ágyból. Harry szobájában vagyunk ami nagyban megkönnyíti hogy faképnél tudjam hagyni. El is indulok az ajtó felé hogy a szobámba menjek. - Ebéd után indulunk vissza az egyetemre. - szól utánam. - Oké. - kilépek az ajtón és Lia szobájába sietek, szerencsére már ő is ébren van de még az ágyában fekszik. - Bejöhetek? - kérdezem halkan. - Gyere csak. - int. Sietős léptekkel közelítem meg és felmászok az ágyára. - Te is olyan pocsékul vagy mint én? - kérdezi a fejét fogva. - Aha. És Harry mellett ébredtem, képzelheted. - sóhajtok fel. - Történt valami köztetek? - érdeklődik. - Nem, dehogy. Nem is voltam magamnál. - húzom el a szám, még mindig szégyenlem hogy olyan sokat ittam és a viselkedésem egyszerűen elfogadhatatlan volt. - Jó buli volt nem? - Lia mosolyog rám, de tudom hogy ezt még ő sem gondolja komolyan. - Végülis jól éreztem magam. - vallom be őszintén. - Csak rossz helyre mentünk be bulizni. - nevetek fel de a fejem újra zúgni kezd. - Én is így vagyok vele. Zuhanyozzunk le aztán kérünk gyógyszert Dianatól. - veti fel az ötletet amivel nagyon egyet tudok most érteni. - Tíz perc múlva a konyhában. - köszönök el tőle és a vendégszobához tartoző fürdő felé veszem az irányt míg Lia a saját fürdőjébe megy be. A zuhany kicsit enyhít a másnaposságomon és a hideg víz most jól is esik a testemnek, a hajam is megmosom aztán megszárítom és felöltözök. - Jó reggelt. - köszönök mindenkinek a konyhában, Lia, Harry és Jason az asztalnál ül, Diana pedig a konyhában szorgoskodik. - Neked is. - köszönt Jason és Diana miközben leülök Lia mellé. - Diana kaphatunk valamit fejfájásra? - Lia a mostoha anyjához beszél. - Minek iszik aki nem bírja? - Harry dünnyög de nem mond többet. - Máris hozom. - Diana elsiet és pár perccel később Lia és én is megkapjuk a gyógyszerünket amit azonnal be is veszek mert már elviselhetetlen a fejfájásom. - Egyetek. - Diana tálalja a reggelit de én most képtelen lennék enni, a gyomromat is megviselte a tegnap esti ivászat. - Én...nem kérek köszönöm, csak egy pohár narancslevet. - rázom meg a fejem. - Én is csak azt. - Lia csatlakozik hozzám. - Nagyon szenvedtek lányok. - Jason nevet fel. - Eléggé. - mosolyodok el. - Ebédre készítek egy kis levest is, az majd rendbe teszi a gyomrotokat. - Diana közli mire én csak egy hálás pillantást vetek rá. A reggeli után Diana a konyhában készülődik az ebédre, Jason pedig a műhelyébe zárkózik. - Lia átment a barátnőjéhez elköszönni tőle. - Harry vágódik le mellém a kanapéra a nappaliban ahol én éppen a tévét kapcsolgatom. - Jól van. - vonom meg a vállam. - Jobban vagy? - érdeklődik kedvesen és ezzel ismét eléri hogy teljesen összezavarodjak. Tegnap este még teljesen oda volt értem, reggel bunkó volt most pedig kedves....már nem tudom követni a hangulat változásait. - Ja, nagyjából. - távolságtartó maradok vele, megbántott és ezt érzékeltetni akarom vele. - Mi a bajod? - fordul felém gyanakvóan. - Nem is tudom Harry...talán az hogy egy seggfej vagy. - mosolygok rá gúnyosan. - Tudom hogy reggel fájt az igazság, de attól még igazam volt. - kel a saját védelmére. - Hagyjuk. - intem le de nem hagyja annyiban. - Nem! Ne hagyjuk. - ellenkezik, direkt provokál. - Egy valamit tisztázzunk Harry! - szigorúan nézek rá, egyenesen a szemeibe. - Nem vagyunk együtt, nem járunk, nincs jogod kioktatni és nincs jogod számonkérni. Igen ittam az este, nem is keveset és igen egy rossz hírű bár pultján táncoltam olyan ruhában ami sokat mutatott, de ismétlem, neked ehhez semmi közöd. - oktatom ki és úgy érzem igazam van. - Egyet értek abban hogy nem vagyunk együtt és a tegnap este után nem is nagyon vágyom rá. - vág vissza. A szavai rosszul esnek de nem mutatom ki, erősebb vagyok lelkileg mint azt akárki gondolná. - De kíváncsi vagyok mi történt volna szerinted ha nem rángatlak haza titeket. - sóhajt fel. Elképzelem hogy mi lett volna ha valóban nem jön értünk és sajnos igaza van, valószínüleg nem a fejfájásom lett volna reggel a legnagyobb bajom. - Ami megtörtént az megtörtént. Szerintem az lesz a legjobb ha elfelejtjük, többek között azt is ami köztünk történt ezen a hétvégén. - javaslom komolyan. - Szerintem is. - dühösen fujja ki a levegőt. - Vissza mehetsz Noelhez. - hirtelen áll fel és magamra hagy. Bambán nézek utána de már csak a bejárati ajtó csapódását hallom. - Minden rendben van? - Diana lép ki a konyhából. - Öhm...igen. - próbálom összeszedni magam. - Akarsz róla beszélni? - mosolyodik el és tudom hogy hallotta a Harryvel folytatott beszélgetésem. - A fiadról van szó, nem hiszem hogy jó ötlet lenne ha...- kezdek bele de Diana felnevet. - Valóba Harry a fiam, éppen ezért ismerem őt ennyire. - leül mellém és én szégyenlősen nézek rá. - Nem rossz gyerek csak sajnos az apja természetéből sokat örökölt. - utal Harry igazi apjára aki elhagyta őket. - Nem lehet rajta kiigazodni. - sóhajtok fel. 

- Ez így van, de ettől olyan izgalmas vele lenni. Igaz? - kérdőn pillant rám. - Igen. És tud aranyos is lenni, meg vicces de amikor bunkózni kezd az elviselhetetlen, Mintha tudná mivel tud megbántani. - fakadok ki, de nem bánom mert jól esik könnyíteni a lelkemen. - És ott van Noel is. - teszem hozzá. - Megbántani csak az tud akinek érdekel a véleménye és ha érdekel a véleménye akkor azt hiszem már közelebb kerültetek egymáshoz mint hiszitek. - Diana kimondja amire már én is gondoltam. - Noel is aranyos fiú. - bíztat. - Szerinted mit kellene tennem? Te már több mindent megtapasztaltál mint én. Nekem még soha nem volt kapcsolatom csak ez ami most Noelel van. - megnyílok Diananak mert jó érzés vele beszélgetni és bízom abban hogy ő majd a jó irányba terelget. - Én nem dönthetek helyetted, drágám. - mosolyog rám. - De ha helyedben lennék akkor adnék magamnak időt. Noel nem keltette fel annyira az érdeklődésed, én nem erőltetném ami nem megy és ami Harryt illeti nos.... hagynám hogy maguktól alakuljanak a dolgok. Semmit sem lehet erőltetni. - őszintén beszél és ezért hálás vagyok neki. - Jól érzem hogy Harry párti vagy? - nevetek fel. - Az anyja vagyok még szép hogy Harry párti vagyok. - nevet ő is. - És szeretném ha egy olyan rendes lány lenne mellette mint te. - teszi hozzá. - Nem akar normális kapcsolatot. - csóválom a fejem. - Majd akarni fogja. - Diana jelenti ki határozottan aztán vissza megy a konyhába és én magam maradok a gondolataimmal, de az biztos hogy ez a kis beszélgetés, nagyon jót tett nekem.