40. Rész: Két szív, az övé s az enyém

Zene: Cody Lovaas - Love No More

~ Florence Mia Collins ~

+18

- Így ébredni a legjobb - morogja, mély hangján, ami így reggel még rekedtebb és ez még inkább szexivé teszi őt. - Szerintem is. - értek egyet miközben meztelen testemmel simulok hozzá a vékony takaró menedékében. - Szeretem, amikor teljesen védtelenül a karomban fekszel. - egy csókot nyom a csupasz vállamra, majd az arcomra, míg az ujjbegyei a csípőm vonalán járnak le és fel. - A védtelenségem vagy a meztelenségem az amit valójában szeretsz. - kuncogok jókedvűen. Az első közös éjszakánkat töltöttük a lakásban ami már a közös otthonunk. Ez pedig boldogsággal tölt el. - Mind a kettőt. - vigyorog. - És az hogy édes illatod belengi a szoba minden sarkát, még az ágyneműm is a te mézédes illatodtól áradozik. Imádom hogy itt vagy mellettem. - vágyakozva csap le ajkaimra és szenvedélyesen csókol. A nap már régen felkelt, talán a tíz órát is elhagyta a mutató az órán, de még csak most ébredezünk a mámoros pillanatainkból, amelynek az este csendes homálya volt mindössze a szemtanúja. Most pedig újra átélhetem a szerelmes, vágytól izzó, szenvedélyt. Egyik kezemet, szinte már nem is érzem annak köszönhetően, hogy egész éjjel szorosan az ujjainkat egybeláncolta. Fölém hajol, amennyire tud, az orrát végighúzza az arcom vonalán ezzel is ingerelve, és a fülem mögé nyom egy puszit, amire megremegek a karjai között. A fenekem is megmozdul, s találkozik az ágyékával, minek hatására felmordul. Így is uralkodnia kell magán, tudom, de én kellően megnehezítem a helyzetét. - Nem vagyok annyira védtelen - suttogom, de a szemhéjaim még mindig le vannak hunyva. - Nem, valóban nem. De meztelen az igen. - mosolyog a bőrömbe, és az ajkait a meleg felületre nyomja, mire jóleső borzongás fut végig a testemen. Az ujjait szorosabban fogom, a testem pedig teljesen az övé ellen nyomom. - Harry... - hal el a neve a suttogásom közben. - Mond, bébi - bíztat és a keze a csípőmről a hasamra siklik. - A hosszú hétvégén elmegyünk a Laguna Fesztiválra? - kérdezem hiszen a lányokkal már mindent elterveztünk, csak még Harry nem tud róla. - Tessék? - vigyorogva néz le rám és arrébb csúszik, majd maga alá fordítja a testem. - Oliv, Lia és én nagyon szeretnénk elmenni. Kérlek. - szinte könyörgök neki. - Nem sok kedvem van hozzá. - jegyzi meg halkan de őszintén. - De miért? - kérdezem és látom rajta hogy valóban nem hozta lázba az ötlet. - Nem igazán az én szórakozási módom. - adja meg a választ. - Akkor mi a te szórakozásod? - érdeklődök, de még nem adtam fel, meg akarom győzni hogy menjünk el. - Te, te vagy az én szórakozásom és minden elfoglaltságom. Nincs kedvem a részeges tömeghez. - mondja komolyan. - Nem is kell a tömeggel foglalkozni, csak a barátainkal. - mosolygok fel rá és végig simítok egyik kezemmel az arcán. - Muszáj elmennünk? Nem zárkozhatunk be ide arra a három napra? - csókolgatni kezd, tudja hogy ez a gyengém, de ezúttal még ezzel sem tud meggyözni arról hogy ne akarjak a fesztiválra menni. - Kérlek, Harry. - tolom el finoman magamtól. - Szeretnék elmenni. - teszem hozzá komolyan. - Oké bébi, legyen. - adja meg végül magát és egy puszit nyom a számra. - Komolyan? Elmegyünk? - csillan fel a szemem. - Igen. Érted még ezt is vállalom. - bólint és mosolyog. - Szeretlek. - húzom le magamhoz és lassan megcsókolom. Az ajkai puhák én pedig még többért esedezek. Kezeit végighúzza az oldalamon, aztán a nyakamba csókol és a csípőjét máris a combjaim ölelik körbe. Úgy érzem, hogy eddig nem is éltem, s, hogy csak most csodálkozok rá a világra igazán. Arra, hogy a szerelem valódi és nem csak egy sorok mögé bújtatott elképzelhetetlen fogalom. Az életem Harry előtt sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb volt, de az igazság az hogy sokkal unalmasabb is. Harry mellett végre élek és azt hiszem ez az amit a nagyszüleim is akartak nekem. Amikor az egyetemre jöttem a nagyszüleim nem azt kérték tőlem hogy éjjel nappal tanuljak, hanem hogy szerezzek barátokat és éljek egy kicsit. Nos, azt hiszem a kérésüket maximálisan teljesítettem, hiszen találtam barátokat, méghozzá csodálatos barátokat és a szerelem is bekopogott a szívem ajtaján, Harry személyében és amióta vele vagyok az életem valóságos és izgalmas. A gondolataim mosolygásra késztetnek de Harry vágytól izzó tekintettel mered rám és újra megcsókol. Ajkaink lassan mozognak, szerelmesen, tele érzelemmel. A testem közeli ismerősként fogadja a jól eső érzést ami végig fut a testemen. Harry érintése a legjobbakat váltja ki belőlem. Tudja mi az amivel gyönyört tud nyújtani. Élvezem a csókjait, az érintését és azt a szerelmet amivel a testem és a lelkem becézi. 

Felém fordul teljes alakjával miközben én a nyaka köré fonom a kezeimet és a lehetetlennél is közelebb vonom magamhoz. Kezei a fenekemre csúsznak, melyet meg is markol, a nyöszörgésem a szájában hal el. Csípőm előre billentem és a már tettre kész ágyékához simulok, amely már egyértelmű jele annak, hogy itt már megállás nincs. Nem mintha ő vagy én meg akarnánk állni. Kívánom őt és tudom hogy ő is engem. A nyelve az enyémét buján keresi, a kezeim még mindig a nyaka köré fonodnak, ujjaim pedig göndör fürtjeivel játszanak. Egyik keze a takaró alá siklik és legérzékenyebb pontomat érinti. Érzem, hogy nedvesség lep el ahogy végig simít rajtam és tudom hogy ő is érzi mennyire készen állok rá, mert a következő pillanatban határozottan merül el bennem és a teste egybe olvad az enyémmel, aminek egy jól eső nyögésssel adok hangot. - Harry! - nyöszörgöm a nevét. Fejemet hátravetem és ő mozogni kezd. Szorosan tart, nem enged el, ő irányít. A testemet keményen még is gyengéden ostromolja. Ujjai a csípőmbe marnak és a ritmusosan mozog míg a hangunk csodás összhangban szólal meg. Szemeimet felnyitom, s látom, ahogyan elnyílt ajkakkal, ziláltan, néz le rám és akár csak én, úgy ő is élvezi minden apró mozdulatának örömét. Mellkasom szaporán emelkedik és a szívem zajos zakatolását szinte már hallom, s tudom, hogy az övé is hasonló ütemet jár, hiszen a két szív, az övé és az enyém is egymásra talált...