2. Rész: A Falka

" Minél többet engedünk be magunkba a világból,

annál többet kapunk belőle vissza: legyen az akár szeretet, akár gyűlölet. "

Florence Mia Collins

A diákszövetség háza előtt állva pontosan azt érzem amitől eddig is tartottam, nem lett volna szabad eljönnöm. Már most látom hogy ez nem nekem való, nagyon nem. A zene dübörög, az udvar tele van fiatalokkal és a ház is a tömegtől dübörög, azt is csodálom hogy a rendőrség még nem tette itt tiszteletét, mert ez aligha elfogadható. Ittas diákok és fülsiketítően hangos zene. - Lia! - fordulok a szobatársam felé akinek az arcán viszont hatalmas mosoly tündököl, ezek szerint neki tetszik ez a buli, de hát persze hogy tetszik neki, hiszen mindig részt vesz ezeken. Éppen a taxit fizeti ki amivel ide jöttünk, majd rám néz. - Na? Tetszik? - kérdezi vidáman. - Hát...öhm...- képtelen vagyok hazudni. - Adj egy esélyt a bulinak. Ígérem jól fogod érezni magad. - bíztat és én csak egy bólintással jelzem a belegyezésem. Körülnézek és alaposabban megfigyelem a társaságot. Az udvaron is hiányos öltözetű lányok és ittas srácok hemzsegnek már most, pedig csak este kilenc van. Kicsit zavarban érzem magam mert én minden szempontból kitűnök közülük, rajtam egy kék farmer ing és egy hosszú farmer nadrág van és a sminkem sem erős, sőt alig észrevehető. Szürke egérnek érzem magam Lia mellett is, mert ő egy fekete csipkés mini ruhát visel ami szorosan tapad a testéhez és vörös rúzst tett fel ma estére az ajkaira. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem áll jól neki, de nekem ez a megjelenés akkor is sok. - Van egy cigid? - egy részeg srác támaszkodik meg a vállamon. Először a frászt hozza rám aztán lelököm magamról a kezét. - Nem dohányzom. - közlöm vele az igazságot. - Ne izélj már. Csak egy szál cigit adj. - könyörög tovább. - Dave, húzz el. - Lia szól a fiúra aki láthatóan tart a lánytól így el is tűnik a tömegben. - Köszi. - sóhajtok fel hálásan. - A bátyám csicskása, tőlem fél mert tudja hogy Harry értem bármit megtenne. - Lia közli de az én szám tátva marad. - A milye? Csicskása? - kérdezek vissza hitetlenkedve. - Ahogy a gimiben, úgy itt az egyetemen is van ranglétra. Nos Harry a legfelső fokon áll, Dave meg...nos ő egy senki. - Lia megvonja a vállát és bár Dave így elsőre nem volt szimpatikus, azért kicsit sajnálom is őt. - Ha látnád hogy nézel rám. - Lia nevet fel miközben belém karol és a ház bejárata felé indulunk. - Csak elborzaszt hogy itt is a túlélésért kell küzdenem a sok beképzelt majom miatt. - suttogom de Lia minden szavam érti és meg is döbben. - Ha ezzel most rám céloztál, akkor ezek szerint félre ismertél. Nem vagyok beképzelt de itt is farkas törvények uralkodnak sajnos. Választanod kell hogy farkas vagy bárány leszel. Én döntöttem. Farkas vagyok. - magyarázza teljes beleéléssel és ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, igazat kell neki adnom. Sajnos ilyen az élet. Ha nem figyelsz elnyomnak és a padlón kötsz ki. - Igazad van. - bólintok. - Farkas vagy bárány vagy? - kérdezi mosolyogva. - Flor vagyok. - viccelem el a témát. - Na! Mond ki! - erősködik. - Ha kimondod el is hiszed és ha elhiszed valóság lesz. De amúgy sem kell aggódnod, most már a falkám tagja vagy. Majd én vigyázok rád. - kacsint rám. - Akkor azt hiszem farkas vagyok. - nevetek fel. - Jó válasz. - egyik kezét átveti a vállamon és bevezet a házba, ahol ahogy sejtettem is, még több ember bulizik. Kicsit szorongok a tömeg miatt, de igyekszem nem kimutatni. - Keressük meg Olivékat. - Lia terelget és közben egy piros poharat nyom a kezembe valaki. Beleszagolok az italba és érzem a tömény alkohol szagát így inkább le teszem azt a pultra. Soha nem ittam alkoholt és nem most tervezem elkezdeni a fogyasztását. Nem is kell sokat keresgélnünk, a nappaliban a kanapén pillantjuk meg Oliv, Noel és Ethan hármasát. - Sziasztok. - Liv köszön először majd lehuppan Noel mellé. - Hello. - köszönök szégyenlősen mire mind a hárman elmosolyodnak. - Annyira örülök hogy eljöttél. - Oliv kedvesen átölel aztán maga mellé húz és ismét egy pohár kerül a kezembe. - Én, köszönöm de nem iszom alkoholt. - csóválom a fejem. - Én sem. Ez sima narancslé. - Oliv mosolyog rám. - Akkor köszönöm. - kortyolok az üdítőmbe és megkönnyebbülök amikor megízlelem hogy ez valóban sima üdítő. - Csinos vagy. - Noel bókol és én elpirulok, egyrészt váratlanul ér, másrészt jól esik. - Én nem úgy érzem magam. Annyira....furán nézek ki közöttetek. - nevetek fel. - Mintha éppen a könyvtárból jöttél volna. - jegyzi meg Ethan de viccnek szánva és arat is a poénja mert mindannyian felnevetünk. - Jaj ne! - Oliv sóhaja töri meg a jókedvet. - Mi a baj? - kérdezem értetlenül. - Itt van Harry és a sleppje. - Lia adja meg a választ, de semmit nem értek, hiszen elvileg szereti Harryt mert a testvére, de most még is úgy tűnik hogy nem örül neki. A tekintetem az érkezők felé vezetem és majdnem kiköpöm az italom amikor négy tele tetovált fiút látok meg. - Öhm...melyikük a testvéred? - kérdezem teljesen lesokkolva. - A fekete pólós, fekete farmerban. - suttogja bizalmasan. Én viszont nem tudom le venni a szemem az említettről. Zöld szemei még ilyen messziről is csillognak, göndör haja pedig a válláig ér. Vonzó srác, a tetoválások ellenére is. - Ne bámuld. - Lia suttogja a fülembe de túl késő, Harry tekintete összeakad az enyémmel és én még pislogni is elfelejtek. Zavarba ejt a tekintete. - Most ide fognak jönni. - Noel jegyzi meg és érzem hogy ő sem örül a társaságuknak. A megérzései viszont valóban helyesek, Harry és a többiek, köztük egy lány is, elindul felénk.

- Szia húgi. - Harry köszön Lianak mintha mi ott sem lennénk aztán rám néz. - Te ki vagy? - kérdezi rekedt, mély hangon. - Én, Flor. - hebegem zavartan miközben felállok és kezet nyújtok neki. A kínos pillanatot végül a nevetése koronázza meg. Rajtam nevet így a kezem vissza húzom és inkább leülök. - Honnan szedted ezt a gáz csajt? - a Harryvel érkező lány szólal meg és Liahoz beszél. - Kussolj Bria! - Lia feláll és egyenesen Bria szemébe néz. Izzik közöttük a levegő, érzékelhető hogy nem kedvelik egymást. Közben Harry és a barátai helyet foglalnak. - Te nem látod hogy van felöltözve? - Bria továbbra is engem ócsárol és úgy érzem nem Lia feladata megvédeni engem hiszen nekem is van szám. - Néztél te ma már tükörbe? - kérdezem Briat magabiztosan. - Mert szerintem keress egyet, csak meg ne ijedj. A sminked eléggé elcsúszott. Mintha egy panda lennél. - jegyzem meg gúnyosan. - Ez ilyen te ostoba, füstös stílus. - Bria dühösen pillant rám. - Ja, hogy direkt ennyire gáz a szemed. Akkor bocsi. - nevetek fel és a többiek is nevetni kezdenek Brian, még Harry és a barátai is. Bira dühösen huppan le a kanapéra de nem szól semmit, azt hiszem ezt a csatát én nyertem. - Első látásra nem tűntél ilyen nagy szájúnak. - az egyik tetovált srác ül le mellém, túlságosan is közel. - Wade vagyok, ők meg Liam, Zayn, Harry és Bria. - mutat be mindenkit aztán egyik kezével átkarol. - Akadj le róla, Wade! - Lia szól a fiúra. - Nem kell féltékenykedni. - Wade szól vissza Lianak akin látszik mennyire rosszul érzi magát ebben a társaságban. - Nem vagyok féltékeny csak ismerlek. Tapasztaltból mondom Flor, vigyázz vele. - ezúttal hozzám beszél a szobatársam. - Tapasztalatod már bőven van, Liam és Zayn is megvolt nem csak én. - Wade gonosz mosolyra húzza a száját miközben Liahoz beszél aki erre a szóra felpattan és elrohan. Nem nehéz következtetnem arra hogy Lianak köze volt korábban Wadehez és ezek szerint Liamhez és Zaynhez is. Ez ismét elborzaszt, de úgy érzem kötelességem megkeresni Liat, ezért végül szó nélkül állok fel és indulok a keresésére...