3. Rész: Megszegett ígéret

" Egy megszegett ígéret annyit ér, mint egy hazugság. "

Slipknot

Florence Mia Collins

A tömegben átverekedve magam látom ahogy Lia az emeletre fut, ezért követem aztán egy szobába siet, de amikor oda érek az ajtó zárva. - Lia! - szólítom meg és kopogok. - Flor vagyok! Bemehetek? - kérdezem kedvesen. - Menj el! - kiált ki és hallom a hangján hogy sír. - Kérlek. - kérlelem továbbra is és nem is kell sokat könyörögnöm mert a zár kattan és az ajtó kinyílik. Lia áll velem szemben kisírt szemekkel. - Ne sírj! - belépek és becsukom magam mögött az ajtót. Egy fürdőszobában vagyunk ami szerencsére elég nagy ahhoz hogy mind a ketten elférjünk. - Gyűlölöm őket. - zokog fel ismét. - Azt hittem hogy jó a kapcsolatod Harryvel. - jegyzem meg halkan. - Harryvel igen, de a többiek...ahw! - idegesen túr a hajába. - El tudom képzelni hogy most mi a véleményed rólam. - aggódva néz rám, sejtem hogy Wade megjegyzése miatt mondja. - Nem változott rólad a véleményem. - mosolyodok el. - Kedvellek. - teszem hozzá. - Köszönöm. - Lia sírva borul az ölelésembe. - Nem érnek ennyit. - próbálom megnyugtatni. - Tudom, de minden átkozott alkalommal emlékeztet rá hogy mit tett velem. - halkan beszél, szégyenli amit mond ez kíváncsivá tesz de nem kezdem faggatni, ha akarja úgy is elmondja. - Tavaly volt egy pár hónap amikor padlón voltam. - bele kezd a mesélésbe miközben leül a kád szélére, én pedig az ajtónak támaszkodva hallgatom őt. - Wade és én a tavalyi tanévnyitón összejöttünk, szerelmes lettem az első pillanatban, tudod a szokásos nyálas szarságok. Azt hittem megtaláltam az igazit, de ez a tündér mese három hónapig tartott. Megcsalt Briaval és meg sem próbálta tagadni. Érted? - kiált fel és én csak bólintok. - Bira volt a legjobb barátnőm. - teszi hozzá suttogva ami még szörnyűbbé teszi a történetet. - Wade volt nekem az első fiú. Mindenben. - beszél tovább és a szívem sajog, sajnálom Liat mert amit át kellett élnie az borzalmas. - Dühös voltam és azt akartam hogy...nem is tudom mit hittem. Vissza akartam adni Wadenek amit ő adott, ezért feküdtem le először Zaynel aztán...Liamel is. - sóhajt fel, látom rajta hogy nehezen beszél erről mert szégyenli, azt hiszem meg értem őt és semmiképpen sem ítélem el, sőt hálás vagyok amiért a bizalmába fogad. - Aztán megismertem Oliv, Noel és Ethan hármasát. Ők azonnal rendbe tettek lelkileg. Már el is felejtettem volna az egészet ha Wade nem emlékeztetne rá mindig. - Lia újra sírni kezd. - Sajnálom, Lia. És azt is hogy Harry ezek után még a barátjának nevezi azt a szarházit. - mondom ki az őszinte véleményem. Szerintem Harrynek mint testvérnek kötelessége lett volna kiállni Lia mellett amit nyilvánvalóan nem tett meg. - Nem tudtam hogy ilyen csúnyán beszélsz. - Lia elneveti magát a szóhasználatomon, de örülök hogy ezzel kicsit jobb kedvre tudtam deríteni. - Nem szokásom, csak ha mérges vagyok. - vonom meg a vállam. - Gyere, menjünk vissza. Mentsük ki közülük Noelt, Olivot és persze Ethant és szórakozzunk. - ajánlom fel. - Jó ötlet. - Lia a tükör elé lép és megigazítja a sminkjét. - Táncolni akarok. Ugye táncolunk? - karol belém és elindulunk le a lépcsőn. - Persze. - bólogatok. Most az a legfontosabb hogy Liat jobb kedvre derítsem, ezért sem árulom el neki hogy nem biztos hogy menni fog a táncolás, hiszen ez életem első bulija. Még soha nem táncoltam, de majd alkotok valamit. - Na ki hisztizted magad? - Wade szól Liahoz amikor visszaérünk a társasághoz. Lia okosan dönt, nem reagál és ez láthatóan nem tetszik Wadenek. - Táncolunk? - Lia megragadja Ethan és Oliv kezét, én pedig Noelét. - Most elmentek? - Harry szól utánunk. - Bocsi de kellemetlen a társaságotok. - nézek rá, pedig tudom hogy Liatól várt választ, de azt is tudom hogy Lia soha nem mondaná ezt ki. Láthatóan nem is tetszik Harrynek és a sleppjének a válaszom, de ez már nem is érdekel. Noel a táncolók közé húz és a testem máris a ritmusra jár. Oldalra pillantok és elnevetem magam ahogy látom Ethant, ahogy Oliv és Lia egyszerre táncolnak vele. - Ugye nem neheztelsz Liara a múltban történtek miatt? - Noel vonja magára a figyelmem miközben táncolunk. - Mindent elmondott. Lia remek lány ezt egy nap után is tudom. - jegyzem meg. - A falka tagja vagyok. - mosolygok miközben felidézem a pillanatot amikor ide jöttünk és Lia ezt mondta nekem. - Akkor üdv a falkánkban. - Noel nevet majd megpörget. - Ha rálépek a lábadra előre is bocsi, nem tudok táncolni. - figyelmeztetem de csak nevet. - Jól mozogsz. - dícsér Noel és ez felbátorít. Jól érzem magam, jól szórakozom amit nem hittem volna, örülök hogy Lia, Oliv, Noel és Ethan személyében egy nap alatt máris ilyen jó barátokra leltem. És ezzel teljesítettem is a nagyszüleimnek tett ígéretemet, miszerint barátokat szerzek és szórakozok. 

- Lekérhetem a hölgyet? - Wade jelenik meg mellettünk. - Nem. - Noel könnyedén tagadja meg a kérését aminek örülök. - Talán válasszon Flor. - Wade erősködik és érzem rajta hogy már ivott. - Hagyj békén Wade. - mondom komolyan és Noel kezét megragadva húzom magam után őt, távolabb. - Részeg. - jegyzi meg Noel. - Igen, éreztem rajta. - bólogatok. - Maradj a közelünkben, jó? - Noel szemében aggodalom csillan meg. - Baj van? - kérdezem ijedten. - Ha Wade részeg akkor, nem tudja mit tesz. Erőszakos és nem akarom hogy most te legyél a célpontja. Láthatóan kiszemelt magának. - Noel nem köntörfalaz, őszintén válaszol. - Rendben. - csak ennyit tudok kinyögni és közben próbálok úgy tenni mintha nem félnék. Noel azonban sikeresen eltereli a figyelmem, beszélgetünk, táncolunk és csak úgy repül az idő. - Basszus. - szisszenek fel amikor eszembe jut Liza. - Mi történt? - Noel meglepetten néz le rám. - Megígértem a húgomnak hogy felhívom. Ez az első neki tett ígéretem amit megszegtem. - sóhajtok fel. A jó kedvem elillan és bűntudat kerít hatalmába. Nekem ez fontos volt és elfelejtettem. Ennyit rólam. Liza biztosan csalódott. - Hogy lehetek ennyire hülye? - kétségbeesetten nyúlok a telefonomért a zsebembe. Elszörnyedek amikor megpillantom a kijelzőn hogy már elmúlt éjfél. - Majd reggel felhívod. - Noel próbál megnyugtatni. - Nem! Te ezt nem érted. - könnyek gyűlnek a szememben, mintha a szívem szorongatnák. Liza a legfontosabb ember az életemben, soha nem voltam tőle távol és most ezt az egyszerű, még is fontos ígéretemet sem tartottam be. - Mi a baj Flor? - Lia lép hozzám amikor meglátja a kétségbeesett arcomat. Megérteném ha most mindenki idiótának nézne, mert van akinek furcsa lehet a viselkedésem, én még sem szégyenlem azt hogy ennyire ragaszkodok a húgomhoz. - Nem hívtam fel Lizat. - szorongatom a telefonom. - Menj fel az emeletre ott csendesebb. Hívd fel. - Lia bíztat és ez jól esik. - Talán még a nagyi ébren van. - gondolkodok hangosan majd elindulok az emeletre...