6. Rész: Első nap

" Engem mindig lenyűgöz egy új nap ígérete: friss kezdet, még egy esély, és talán egy csipetnyi varázs is, amely valahol a reggelen túl vár. " 
John Boynton Priestley

~ Florence Mia Collins ~

Reggel izgatottan lépek be az egyetem bejáratán. Még csak fél kilenc, az első órám pedig fél tízkor lesz, de én már képtelen voltam a kollégiumban maradni, egész életemben erre a napra vártam, hogy végre elkezdődjön az egyetemi életem. Lia szerint túl lelekes vagyok, talán igaza van, de én már csak ilyen vagyok. Ahogy átlépem a küszöböt, kicsit meglep hogy rajtam kívül alig pár diák lézeng itt, talán tényleg túl korán érkeztem, de ez nem zavar mert így nyugodtan felfedezhetem a hatalmas épület részeit. Csodálattal nézem a gyönyörű falakat és szobrokat, majd a trófeás üveg szekrény előtt is elidőzök egy kicsit és az idő csak úgy rohan. Teljesen le vagyok nyűgözve és csak most érzem igazán azt hogy mennyire szerencsés vagyok hogy itt lehetek. A percek rohamosan telnek míg végül negyed tizet üt az óra és én visszaindulok a teremhez ahol az első órám lesz. Boldogsággal tölt el hogy rögtön a kedvencemmel, az irodalommal indíthatom a napot és amikor a teremhez érek még inkább örülök. - Hát végre itt vagy. Azt hittük kihagyod az első órát. - Noel és Ethan köszönt az ajtóban. - Már egy órája itt vagyok csak nézelődtem. - nevetek jókedvűen. - Nyugtass meg hogy azért aludni is szoktál. - Ethan néz rám vicces ábrázattal, próbál úgy tenni mint aki komolyan aggódik. - Néha. - húzom őket és a jó kedvünk máris meg van alapozva. - Gyere foglaljunk helyet mert elég népszerű ez az óra. - Noel megy be elsőként mi pedig követjük és szerencsére elég jó helyet fogunk ki. Noel és köztem foglal helyet Ethan és én örülök hogy nem vagyok egyedül. - Szép jó napot mindenkinek. - a tanár besétál és felírja a nevét. - Aki még nem ismerne Mr. Smith vagyok. És a poénos társaságnak üzenem, igen ez az igazi nevem. - az oktatónk felnevet és mi vele nevetünk. Máris kedvelem, az ötvenes éveiben járhat de a humora akár egy tinédzseré. - Elnézést a késésért. - egy ismerős hang szólal fel és az ajtó felé pillantok ahol Harry sétál be. - Örülök hogy egyáltalán megtisztel Mr. Styles. - a tanár int Harry felé hogy bejöhet, ezek szerint nem sűrűn teszi itt tiszteletét. - Remélem nem ül ide. - suttogom Ethan fülébe. - Ide tart. - figyelmeztet Ethan és már nincs időm reagálni, Harry mellém ül és én felsóhajtok. - Ennyire ne örülj nekem. - Harry rögtön felém fordul. - Nem kell örülnöm neked. - suttogom neki dacosan. - Ellenséges vagy. - jegyzi meg de látom rajta hogy jól mulat ezen az egészen. - Mert nem kedvellek. - közlöm vele unottan. - Engem mindenki kedvel. - játszott sértettséggel mondja és képtelen vagyok nem elmosolyodni. - Hitegesd csak magad. - szólok vissza neki. - Mr. Styles megkérhetem hogy ne az én órámon udvaroljon? - Mr. Smith szól ránk és az arcom színe szinte érzem ahogy vörösre vált. - Nem udvaroltam. - Harry tiltakozik azonnal. - A lényeg hogy maradjon csendben. - Mr. Smith inti le majd folytatja az órát. - Tegnap udvariatlan volt a viselkedésed. - Harry újra nekem suttogja a szavakat és a szó használatán önkéntelenül felnevetek, minden szempár rám szegeződik és a kezem a szám elé kapom. - Bocsánat. - szégyenkezve nézek Mr. Smithre míg mellettem Harry jól szórakozik rajtam. - Ha nem tudnak csendben lenni, megkérem önöket hogy távozzanak az órámról. - Mr. Smith már dühös és minden joga meg van hozzá. Én is dühös vagyok mert rögtön az első napomon, az első órán rossz benyomást keltek és erről csak is Harry tehet. - Hagyj békén. - szikrákat szóró szemekkel pillantok Harryre. - Helyet cserélsz velem? - reménykedve nézek Ethanre. - Igen. - bólint és feláll, pár pillanat csupán és végre én ülök Noel és Ethan között, ezzel elkülönítve magam Harrytől ami látszólag neki egyáltalán nem tetszik de nem szól semmit. Az óra hátralevő része csendben és nyugodtan telik. Mr. Smith teljes beleéléssel mesél egy könyvről amit nem rég olvasott mi pedig figyelmesen hallgatjuk őt. Remek tanár ez már most látszik. Sajnos az óra a jó hangulatnak köszönhetően gyorsan eltelik és amikor Mr. Smith távozik a teremből mindannyian felállunk. Ethan előre megy, Noel viszont feszengve fordul felém. - Kérdezhetek valamit? - halkan beszél, még az is megfordul a fejemben hogy talán zavarban van. - Igen. - mosolygok rá bíztatóan. - Lenne kedved velem ma délután találkozni? - kérdezi komolyan. - Persze. És a többiek? - kérdezem naívan de az arckifejezéséből rájövök hogy valamit nagyon félre értettem. - Randira gondoltam, tudod...csak mi ketten. - még mindig zavarban van, de a rosszabb az hogy már én is és ezen még Harry kíváncsi tekintete is ront. Érzem magamon hogy figyel az ajtóból. - Oh, értem. Rendben. - bólintok Noel felé. - Szuper akkor órák után találkozunk. - Noel magához veszi a táskáját és egy gyors puszit nyom az arcomra amivel meglep, de nem tudok megszólalni mert elsiet. Minden diák kivonul, én vagyok az utolsó de az ajtóban Harrybe ütközök. - Te és Noel? - számonkérően pillant rám. - Mi közöd van hozzá? - rivallok rá. - Semmi, csak nem sejtettem hogy az unalmas fickókra buksz. - vonja meg a vállát és sikeresen feldühít. 

- Noel rendes srác. - jegyzem meg ingerülten. - Rendes ami az unalmas szinonimája. - vigyorog gúnyosan. - Neked mi bajod van? Miért nem hagysz békén? - fordulok vele szembe. - Te sem akarod hogy békén hagyjalak. Valld be. - vigyora pimaszságot tükröz. - Te nagyon el vagy tévedve Harry. - elsietek mellette de nem tudom lerázni, követ. - Flor! - kimondja a nevem és a bőröm máris bizsereg. Miért van rám ilyen hatással?! Teszem fel magamnak a kérdést. - Hát itt van a kedvenc szobatársam. - Lia jelenik meg mielőtt megszólalhatnék. Harry pedig elsétál. - Hallom randid lesz ma este. - Lia nevetgél és én próbálok rá koncentrálni. - Aha. Noel randira hívott. - mesélem röviden. - Nagyon tetszel neki. - bíztat ami jól esik, de az igazság az hogy én egyenlőre csak barátként tudok Noelre nézni, de azt nem tagadhatom hogy helyes srác. Ez lesz életem első randija, erre is csak most döbbenek rá. - Még soha nem randiztam. - vallom be gondterhelten. - Mi van? - Lia felkiált. - Se baj. Majd én segítek neked. - belém karol és a következő órára kísér, útközben azt ecsetelve hogy mit és hogyan kellene csinálnom. Jól esnek a tanácsai, annak ellenére is hogy van egy-kettő amivel nem értek egyet...