5. Rész: Baráti reggel

" A barátság önkéntelen reflex. 

Egyszerűen csak van, nem lehet tenni ellene. "

Így jártam anyátokkal c. sorozat

~ Florence Mia Collins ~

A laptopommal az ölemben és rengeteg könyvel magam körül ülök a szobában az ágyamon és a holnapi órákra készülök. Holnap kezdődik a tanítás és bár tudom hogy még nem lesz követelmény, én még is úgy érzem hogy jobb ha átnézek egy két részt. Szerencsére megkaptuk már az idei tantervet, így pontosan tudom hogy mit is kell átnéznem. Lia még a másik ágyon békésen alszik, amit nem is csodálok, hiszen a buliból hajnali fél négykor értünk haza most pedig délelőtt fél tizenkettő van. Én már egy órája ébren vagyok és a mindennapi  zöld teámat kortyolgatom, aminek az illata belengi a helyiséget. - Hello. - Ethan sétál be a szobába amivel megijeszt de szerencsére nem borítom ki a teám. - Jesszus! A frászt hoztad rám. - suttogom hogy Lia ne ébredjen fel. - Ne haragudj, meg kell szoknom hogy kopogás nélkül ne jöjjek be. - mosolyodik el kedvesen de ő is halkan beszél, látja hogy Lia mélyen alszik. - Mit csinálsz? - kérdezi és leül mellém. - Tanulok. - vonom meg a vállam. - Még is mit tanulsz? - csodálkozik el és belelapoz az egyik könyvembe ami a kezébe akad. - Szeretnék felkészülten kezdeni holnap. - jegyzem meg és látom Ethan arcán hogy megérti. - Nem akarsz enni valamit a nagy tanulási akciód előtt? Éhen halok de utálok egyedül enni, Liat akartam elhívni de ő még úgy tűnik nem kész felébredni. - vigyorog jókedvűen. - Szívesen veled tartok. - bólintok és leteszem a laptopomat. - Remek. Két utcányira van egy szuper kávézó. - jegyzi meg és feláll. - Átöltözök és mehetünk. - mosolyodok el. - A folyosón megvárlak. - udvariasan távozik a szobából és becsukja az ajtót, én pedig azonnal öltözni kezdek. Egy lila blúzt veszek fel az egyik fehér farmer nadrágommal és a fehér balerina cipőmmel. A hajamat csak kifésülöm ami könnyed hullámokban omlik a hátamra és késznek is nyilvánítom magam. Felveszem a kis táskámat majd kilépek a szobából ahol Ethan már vár. - Te milyen szakra jársz? - kezdeményezek beszélgetést miközben elindulunk. Mivel nincs messze a kávézó, gyalog tesszük meg az utat ami alig negyed óra. - Irodalom szakos vagyok. - kapom meg a választ. - Az tök jó, én is. - lelkesedek fel. - Ezek szerint lesznek közös óráink. - teszem hozzá. - Igen és Noel is irodalom szakos. - Ethan közli a jó hírt. Örülök hogy nem leszek teljesen idegen környezetben az óráimon. - Oliv és Lia milyen szakra járnak? - érdeklődök tovább miközben a kávézóhoz érünk ahol egy két személyes asztalnál foglalunk helyet és mind a ketten egy adag rántottát és egy pohár narancs levet rendelünk. - Oliv üzleti tudományokra, Lia pedig közgazdaságra. - Ethan minden kérdésemre szívesen válaszol és én is az övéire így egy igazán kellemes beszélgetésbe bonyolódunk. Amikor Lia neve kerül említésre, Ethan szemei szinte felragyognak ami még a tapasztalatlanságom ellenére is feltűnik és megmosolyogtat. Biztosra veszem hogy Ethan gyengéd érzelmeket táplál Lia iránt de természetesen nem teszem szóvá és nem is kérdezek rá, egyrészt mert még túl friss az ismertségünk, másrészt pedig tolakodó lenne részemről és ez az ő magánügye. A gondolataimat a telefonom csörgése zavarja meg de ahogy a kijelzőre pillantok hatalmas mosoly jelenik meg az arcomon. - Bocsáss meg egy percre ezt fel kell vennem. - elnézést kérek Ethantól aki bólint és én kisétálok a kávézóból miközben fogadom a hívást. - Szia manó. - szólok bele, bár a nagyi számát jelezte ki a telefonom, pontosan tudom hogy Liza van a vonal másik végén. - Szia Flor. - kacag fel. - Honnan tudtad hogy én vagyok? - kérdezi vidáman. - Tudod a tesós telepátia. - viccelődök vele és ő nevet, amit jó érzés hallani. Azt hittem majd csalódott vagy mérges lesz rám amiért tegnap nem hívtam fel, de most hallani a hangját mindennél többet jelent. - Hiányzol. - sóhajt fel. - Te is nekem mini én. - vallom be őszintén de közben távolabb meglátom közeledni Harryt és a sleppjét ezért elfordulok, a kávézó előtt állva. - Nagyival megyünk vásárolni, később felhívsz? - kérdezi reménykedve. - Igen picim. Ígérem ma nem felejtem el. - esküszök és ma valóban tartani is fogom magam a szavamhoz. - Szeretlek. - köszön el. - Én is szeretlek. - mondom meghatódva majd bontjuk a vonalat és ahogy megfordulok Harryékkel találom magam szemben. - Nem vagy semmi. - Harry néz le rám nevetve. - Hm? - kérdőn pillantok fel rá mert nem értem mire akar célozgatni. - Tegnap Noelel táncoltál, ma Ethanel randizol és közben valakit nagyon szeretsz a telefonodon keresztül. Sajnálom a pasidat. - gúnyolódik. - Nekem azt mondtad nincs pasid. - Wade is megszólal. - Jesszusom, milyen szánalmasak vagytok. - csóválom a fejem hitetlenkedve és a viselkedésem láthatóan meglepi őket. - Nem mintha magyarázattal tartoznék nektek, de a húgommal beszéltem. Tudod Harry....neked is van húgod...- utalok Liara, direkt.

- Akit te semmibe veszel. - teszem hozzá majd sarkon fordulok és faképnél hagyva őket visszasétálok Ethanhoz. - Ne haragudj csak a húgommal beszéltem. - magyarázkodok. - Semmi baj. - mosolyog rám majd ismét beszélgetésbe bonyolódunk. Már fél egy is elmúlik amikor végül a kávézó előtt elköszönünk egymástól és én vissza indulok a kollégiumba. Ethan ragaszkodott hozzá hogy vissza kísér de mondtam neki hogy nincs rá szükség. Figyelem ahogy a sarkon befordul és eltűnik majd én is elindulok az ellenkező irányba. Már pár perce sétálok amikor egy kocsi lassít le mellettem. Gyanakvóan nézem a járművet aminek lecsúszik az ablaka és megpillantom Harryt ezúttal egyedül. - Gyere elviszlek. - szól ki és én egy pillanatra körbe fordulok hogy biztos nekem beszél e. - Neked mondtam Flor. - állkapcsa megfeszül de türelmesen vár. - Inkább nem, köszi. - rázom meg a fejem nemleges választ adva. - Ne kéresd már magad. - erősködik. - Hagyj engem békén nem is ismerlek. - indulok tovább. - Ez most komoly? - kiált fel és megáll az autóval. Hallom ahogy kiszáll, lezárja azt és gyalog ered a nyomomba. - Mit akarsz Harry? - kérdezem idegesen. - Gondoltam udvariasan megkérlek hogy ne utalgass a Liaval való kapcsolatomra. Lia a húgom még ha nem is vér szerinti, de akkor is a testvérem és szeretem. - beszélni kezd de magyarázkodásnak tűnik minden szava. - Jaj ne akarj már átverni. - sóhajtok fel. - Az egyik haverod kikészíti a húgodat és te nem teszel semmit. Szégyelld magad. - oktatom ki. - Csak hogy neked ehhez semmi közöd. - megragadja az egyik kezem és maga felé fordít. - Engedj el vagy megbánod. - fenyegetem meg, de csak felnevet, jól szórakozik rajtam. - Olyas valamibe szólsz bele aminek csak egy részletét ismered. - elenged végül. - Lia kért meg hogy ne avatkozzak bele. Megígértette velem hogy nem bántom Wadet. - teszi hozzá halkan beszélve, a szavai meglepnek és ezt tagadni sem tudnám. - Oké. Én erről nem tudtam. Többet nem emlegetem. Szia. - szinte futva távolodok el tőle. - Flor! - szól utánam, bele bizsereg a bőröm ahogy kiejti a száján a nevem, de nem reagálok. Nincs kedvem vele beszélgetni....