14. Rész: We never change

" Nincs hatalmasabb emberi ösztön, mint a felgerjedt vágy és a képek, amelyek a nyomában támadnak, életre szólóan vésődnek belénk, mint tetoválás a lelkünkbe. " 

Stephen King

Florence Mia Collins

- Szóval...- sóhajtok fel és ezzel megtöröm a ránk telepedő csendet. Már negyed órája sétálunk egymás mellett az utcákon a kis városban de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Én zavarban vagyok ez a hallgatásom oka, de már kínos ez a csend. - Akarsz beszélgetni vagy csak úgy mászkálunk? - kérdezem kedvesen. Nem tudom miért jöttem vele, nem is lenne szabad vele lennem azok után ami köztünk történt vagy jobban mondva történtek. Néhányszor megcsókolt ami hiba volt, hiszen nekem ott van Noel akivel alakulóban van valami...azt hiszem. De lehet hogy csak én hiszem ezt. Noel tudom hogy érez irántam, de én azzal is tisztában vagyok hogy nem vagyok szerelmes, ha Noelre gondolok vágyom rá hogy működjön a kapcsolatunk de nem érzem hogy így is lenne. Mint barát sokat jelent a számomra, szerelem viszont még a levegőben sincs részemről. Nincs meg a szenvedély. Még nem voltam szerelmes de rengeteg regényt olvastam ebben a témában, pontosan tudom hogy mit kellene éreznem ha szerelmes lennék, de nem vagyok az. - Miről akarsz beszélgetni? - Harry zökkent ki a gondolataimból. - Nem tudom. - vonom meg a vállam. - Sajnálom hogy úgy letámadtalak. - jegyzi meg halkan és meglep amit mond. - Melyik alkalomra gondolsz? - húzom az agyát hiszen többször is előfordult már hogy megcsókolt. - Mindegyikre. - feleli. - Megbántad? - újabb kérdést teszek fel, de félek hogy igen lesz a válasza. De magam sem tudom miért. - Azt nem mondtam. - mosolyodik el. Tetszik a mosolya, tökéletes vakítóan fehér fogsora és az ajkai...Ne fantáziálj Flor! Figyelmeztetem magam. - Miért csókoltál meg? - érdeklődök tovább. - Melyik alkalomra gondolsz? - utánozza az előbbi kérdésem. - Mindegyikre. - nevetem el magam mert én is a szavait használom. - Először azért mert...én akartam lenni az első csókod. - vonja meg a vállát. - De miért? - faggatom, tudni akarom miért tette. - Nem akartam hogy egy Noel féle lúzerre pazarold. - mondja komolyan. - Noel nem lúzer. - csóválom a fejem rosszallóan. - Dehogy nem! - nevet fel gúnyosan. - Már majdnem két hete jártok és még nem döntött meg. - pillant rám majd az útra. - Nem minden a szex. - sóhajtok fel. - Ezt csak azért mondod mert még nem volt benne részed. - vág vissza. - Lehet. - értek egyet magam sem tudom miért. - Te erre játszol? - újabb kérdés csúszik ki a számon. - Mire? - értetlenül néz rám. - Meg akarsz dönteni? - ismétlem az ő szavát. - Igen! Vagyis...nem. - zavartan toporog mellettem. Még saját magamat is meglepem azzal hogy milyen higgadtan és visszafogottan tudok beszélni vele, főleg erről a témáról. Valahogy érdekel mit gondol rólam. Hülye vagyok! Tudom! De ez van. - Most akkor igen vagy nem? - nevetek fel zavartan. - Igen. - ismeri be. - Értem. - sétálok tovább mellette. - Gyönyörű lány vagy, azt hiszem érthető hogy vonzódom hozzád. - tovább beszél. - Aha. - bólogatok de kezd ez már túl kínos lenni. - Most mi van? - megfogja a karom és megállít majd elém áll és várja a válaszom. - Nem egy tárgy vagyok Harry. - nézek fel rá. - Nem vágyom arra hogy valaki megdöntsön és aztán faképnél hagyjon. Érted? Először szerelem aztán szex, nem csak szex és semmi. - hadarom zavartan, utálom hogy erről kell beszélnem. - Szóval a szerelem Noelel meg van aztán jöhet a szex? - firtatja tovább a témát. - Nem vagyok szerelmes. - vallom be nehéz szívvel ami meglepi. - Nem? - kíváncsiság sugárzik a tekintetéből. - Nem. - sóhajtok fel. - De mit érdekel ez téged? Nem akarok a szexről beszélgetni veled. - feszülten túrok a hajamba. - Nem kell róla beszélgetnünk, csinálhatjuk is. - kaján vigyor jelenik meg az arcán. - Te nem vagy normális. - nevetem el magam jókedvűen. Hihetetlen hogy képes volt nekem ezt mondani. - Ne röhögj. Komolyan gondoltam. - mondja de ő is nevet. - Te sem gondolod komolyan hogy lefekszem veled. - kérdőn nézek rá. - Én voltam az első csókod, lehetnék én az első...- beszélni kezd de félbe szakítom. - Ne reménykedj. - csóválom a fejem hitetlenkedve. Ennyire pimasz és szókimondó fiúval még soha nem találkoztam, de tetszik hogy ennyire közvetlen és ami a szívén az a száján. Legalább nem akar hülyíteni hogy megkapjon. Egyenesen beszél és nem hiteget még akkor sem ha tudja hogy nem fog elérni nálam semmit. - Tudom hogy én is bejövök neked. - szólal meg ismét. - Attól hogy bejössz nekem még nem fekszem le veled. - szalad ki a számon. Harry felnevet. - Te szemét. - játékosan ütök a vállára. - Kiharcoltad hogy azt mondjam hogy bejössz nekem. - hosszan fújom ki a levegőt, de nem vagyok dühös, kár lenne tagadnom, hiszen ez az egyetlen magyarázat arra hogy mindig viszonoztam a csókját. - Na jól van. Napoljuk el ezt a témát. - végre lezárja a beszélgetésünk ezen részét és ettől megkönnyebbülök. - Gyere, már nincs messze a patak. - biccent a fejével jobbra ahol egy kis ösvényt pillantok meg ami egy erdő felé vezet. - Nem megyek be veled az erdőbe. - állok meg hirtelen. - Miért nem? - kérdez vissza. - Ott senki nem lát minket. - jegyzem meg. - Pont ez a jó benne. - bólogat a szavait megerősítve. - Harry! - mondom ki a nevét. - Nem tetszik hogy a semmi közepére akarsz vinni. - teszem hozzá. - Nem esik bajod, ígérem. Hozzád sem érek. - ígéri és ezzel eléri hogy elinduljak vele. Talán tíz perc amíg az ösvény végére érünk és megpillantom a patakot ami egyszerűen gyönyörű. - Szép, igaz? - Harry arca felderül. Most annyira más. - Igen. - helyeslően bólogatok. - És tiszta a vize. Gyerekkorunkban Liaval rengeteget jártunk ide fürdeni. A nyári szüneteket szinte itt töltöttük a barátainkkal. - meséli és én figyelmesen hallgatom. - Most is jó idő van. - jegyzem meg mosolyogva. Szinte hívogat a víz és csak szeptember közepe van, az idő is tökéletes. - Fürdeni akarsz benne? - csillan fel Harry szeme. - Miért ne? - vonom meg a vállam. - Ruhában? - ismét a jól ismert vigyor jelenik meg az arcán. - Aha. - bólintok. - És vizesen sétálsz hazáig? - érdeklődik de tudom hogy nem a fürdésről akar lebeszélni csak azt akarja hogy levegyem a ruháimat. - Igazad van. Inkább kihagyom. - leülök a partra és onnan csodálom a csobogó vízesését. - A fehérnemű olyan mint a bikini. - célozgat. - Add fel Harry. - nevetem el magam. - Nem vetkőzök le. - teszem hozzá, de tény hogy megfordult a fejemben. - Nem nézek oda. - ígéri. - Na persze. - intem le, hiszen alig pár perce vallotta be hogy mit akar tőlem, nem hiheti hogy beveszem amit mond. - Esküszöm elfordulok. - erősködik. - Jól van. De ha rajta kaplak hogy kukkolsz akkor nagyon megbánod. - ugrok fel hirtelen. - Ez a beszéd. - elégedetten vigyorog. - Fordulj el. - mutatok az erdő felé és ő teszi amit kérek. Próbálok gyorsan megszabadulni a ruháimtól, először a nadrágomat veszem le majd a pólót aztán amikor már csak fehérneműben állok, Harry felé pillantok és szemben találom magam vele. - Tudtam hogy átversz. - idegesen túrok a hajamba de nem szégyenlem magam előtte. - Még jó hogy. - nevet. - Seggfej. - nevetve ugrok a vízbe, elmerülök de amikor felúszom a víz felszínére ismét Harryt pillantom meg aki már csak egy boxer alsóban áll a parton. Zavarba hoz a látvány ezért azonnal elfordulok. - Én nem vagyok szégyenlős, nincs miért annak lennem. - mondja önelégülten. - Miért nekem van miért? - kérdezem tettetett sértődöttséggel. - Nem. Neked sincs okod. - feleli és mellettem csobban a víz ahogy beugrik aztán feljön a víz alól és a haja vizesen még göndörebben omlik az arcába amit hátra simít és közelebb úszik. - Azt mondtad hogy ha kukkollak akkor megbánom. - hergel játékosan. - Majd megfogod, ne aggódj. - mosolygok rá. - Jól érzed magad a randinkon? - teszi fel hirtelen a kérdést. - Ez nem randi. - tiltakozom. Kezdem azt hinni hogy megőrült. 

- Ha randira hívnálak, eljönnél? - érdeklődik. - Nem. Nekem ott van Noel. - emlékeztetem. - Túl jó vagy hozzá. - morogja kedvtelenül. - Mert hozzád nem vagyok túl jó? - kérdezek vissza, de nem hagyom szóhoz jutni. - Jaj, el is felejtettem hogy te csak egy éjszakára tartasz igényt rám. - dühösen nézek rá. Fogalmam sincs miért játszik velem. Randira akar hívni, de előtte vallotta be hogy csak meg akar dönteni. Vagy engem néz hülyének vagy ő a hülye. - Add fel Harry! Nem jutsz be a bugyimba. - jelentem ki határozottan, tudom hogy csak erre játszik. - Nem mondtam egy szóval sem hogy csak azt akarom. - mondja ezzel védve magát. - Lia mesélt rólad, egyetlen normális kapcsolatod sem volt még soha. Semmibe veszed a lányokat, amire kellenek használod őket aztán tovább állsz. - mondom komolyan, emlékszem amikor kiderült hogy csókolóztam Harryvel, Lia leültetett és elmondta hogy Harry nem az a fajta srác aki romantikázik és nem hisz a kapcsolatokban. - Az emberek változhatnak, én is ember vagyok. - kiáll magáért és ez még inkább dühít. - Elő ne add nekem hogy én más vagyok mint a többi lány...ne hidd hogy beveszem a szar dumádat. - olyan ideges vagyok hogy már káromkodok is. - Flor! - sóhajt fel, de úgy érzem eleget hallottam. - Nem kellett volna veled jönnöm. - mondom halkan és a part felé úszok. - Ne menj el. - szól utánam. - De! Elmegyek. - kimászok a partra ahol kicsavarom a hajamból a vizet majd a ruháimat veszem magamra és végül a cipőmet. - Flor! - hallom hogy szólítgat, de nem reagálok elindulok visszafelé a kis ösvényen....