13. Rész: Vonzalom

" A vágy csak vonzalom, és a vonzalom nem sarkall semmilyen tettre, csak a szándék. "

Duncan Shelley

Florence Mia Collins

Boise gyönyörű város, kicsit emlékeztet az én otthonomra, Portlandre. Barátságos és gyönyörű környékre érünk, ahol végül Harry egy igazán szép sőt mese szép kertes ház előtt parkol le, feltételezem megérkeztünk és amikor leállítja az autót, a megérzésem helyesnek bizonyul. - Végre itthon! - Lia felsóhajtva száll ki és én követem a példáját. Mire Harry is kiszáll, a ház bejáratán egy nő jelenik meg hatalmas mosollyal az arcán mögötte pedig egy férfi. - Apa! - Lia kiáltja el magát és futni kezd az apjához majd a nyakába veti magát és szorosan öleli, míg Harry a nőt üdvözli elsőként. Én csak állok bambán és mélyen legbelül fájdalom hasít belém...Bárcsak az én szüleim is élnének még. Elhessegetem a gondolataimat, nem akarok sírni. - De jó hogy itt vagytok. - Harry anyukája a fiát ölelgeti aztán Liat, Harry pedig lekezel a férfivel. - Szeretném bemutatni nektek a szobatársamat és egyben az új legjobb barátnőmet. - Lia megragadja a kezem és közelebb húz. - Ő Flor! Flor ők a szüleink Jason és Diana. - mutat be minket. - Nagyon örülök hogy megismerhetem őnöket. - nyújtok kezet feléjük. - Mi is örülünk Flor. - Diana mosolyog rám kedvesen. - Tegeződjünk. - Jason ajánlja fel barátságosan amivel meglep de elfogadom és bólintok. - Gyertek be! Kész az ebéd, a csomagokat később behozzák a fiúk. - Diana invitál be minket és mi lelkesen követjük, én éhes vagyok és biztosan tudom hogy az útitársaim is így vannak ezzel. - Olyan jó itt lenni. - Lia az apján csüng. - Megkérdezhetem hogy hol van a mosdó? - fordulok Diana felé. - Harry megmutatja. - mosolyog rám a nő. Jaj, ne. Csak ezt ne! Pont Harry. - Gyere velem. - Harry megfogja a kezem és az emelet felé vezet. - Engedd el a kezem. - súgom neki hogy csak ő hallja. De nem felel, az emeletre érve kinyit előttem egy ajtót ami feltételezem hogy a fürdőszoba lesz, de tévedek. Egy hálószobába húz és becsukja mögöttünk az ajtót. - Mit művelsz? - kérdezem ijedten. - Meg akarlak...- kezdi hevesen de nem fejezi be a mondatot. - Csókolni. - vigyorodik el végül és tudom hogy nem ezt akarta mondani. - Harry mi ez a játék? - sóhajtok fel. - Nem tudom. - idegesen a hajába túr. Látom rajta hogy össze van zavarodva. - Annyira átkozottul vonzó vagy....- az ajtónak dönt és máris hevesen csókol amit ezúttal is viszonzok. A testem régi ismerősként fogadja a jól ismert bizsergést amit csak Harry tud kiváltani belőlem. - Nem szabad - szakadok el tőle. - Noel miatt? - kérdezi gúnyosan. - Többek között. - bólintok. - Mit eszel azon a nyomi gyereken? - kérdezi felháborodva. - Ő kedves, figyelmes és nem csak megdugni akar. - mondom ki komolyan amivel Harryt sikerül meglepnem. - Ezt a mocskos szót a te szádból hallani...eszeveszettül izgató. - egyik keze a tarkómra siklik és újra csókolni kezd. Harry csupa szenvedély és én nem tudok neki ellenállni. - Lent vannak a szüleid és Lia. - emlékeztetem. - Csak ez tart vissza? - egyik keze a fenekemre siklik. Pimasz és direkt ingerel, de én vagyok a hülye mert tetszik amit velem művel. - Nem csak ez. - csóválom a fejem és úgy helyezkedek hogy pillanatok alatt ki tudjak bújni a szobából. - Flor! - szól utánam amikor én már a lépcsőn haladok lefelé. Lia és a szüleik már az asztalnál ülnek amikor megérkezek az étkezőbe. - Nagyon szép házuk van. - foglalok helyet még kicsit lihegve és látom Liat hogy engem méreget. - Köszönjük. - Jason mosolyog rám majd megérkezik Harry is, láthatóan bosszús, de nem foglalkozom vele. Leül velem szembe és a közös ebéd kezdetét veszi. - Holnap este lesz a parti. - szólal meg Diana. - Sokan lesznek? - Harry fordul az anyja felé. - Nem. Csak ötven vendéget várunk. - vonja meg a vállát az asszony. Elgondolkodok egy pillanatra hogy ha az ötven neki nem sok akkor, mi lehetett az esküvőjükön. - És mond csak Flor, hogy tetszik az egyetem? Lia mondta hogy eslő éves vagy. - Diana vált témát és én kerülök a figyelem középpontjába. - Eddig nagyon tetszik és örülök hogy Liat kaptam szoba társnak. - őszintén válaszolok. - És Harryvel is ismeritek egymást? - Jason tesz fel egy újabb kérdést. - Oh de még mennyire. - Harry nevet fel halkan és ezzel zavarba hoz. - Mit akar ez jelenteni fiam? - Diana kíváncsian néz a fiára. - Semmit. - Harry csóválja a fejét. - Harrynek bejön Flor. - Lia vág közbe és én majdnem kiköpöm a vizemet. - Flor nagyszerű lánynak tűnik, örülnék ha ilyen barátnőt találnál magadnak. - Diana buzdítja Harryt. - Nekem már van...barátom. - szólalok meg nagy nehezen. - Valóban? - Jason érdeklődve fordul felém. - Ismeritek. Noel az. - Lia veszi át a szót ismét. - Oh igen. Noel bűbájos fiú. Nagyon udvarias és jól nevelt. - Diana dícséri a barátomat és ez jól esik. - Oda ne rohanjak. Noel egy kis pondró. - Harry mordul fel. - Harold Styles. Ezt meg sem hallottam. - Diana szól a fiára és én elmosolyodok. Harold? Ez a neve ezek szerint mr. tökélynek. - Nyugi. Egyáltalán nem jön be Flor, csak...haver. - Harry zárja le a témát és engem már most teljesen összezavart. Az előbb még vonzónak nevezett és megcsókolt most meg...haver vagyok. Szerencsére senki nem firtatja tovább a témát és a holnapi parti részletei kerülnek előtérbe. - Remélem ízlett az ebéd. - Diana kedvesen néz rám. - Igen, fenséges volt. Köszönöm. - bólogatok jóllakottan. - Még csak délután kettő óra, terveztetek valamit? - Jason érdeklődik. - Én szeretnék átmenni Josiehoz. - Lia szólal meg elsőként. - Ezer éve nem láttam és most ha jól tudom ő is haza jött. - teszi hozzá. Én pedig csak reménykedni merek hogy engem nem hagy magamra. - Ki az a Josie? - kérdezem kíváncsian. - Általános iskolában a legjobb barátnőm volt. Ugye nem baj Flor? Csak pár órára megyek át. - Lia könyörgően néz rám. - Dehogy baj. - intem le, de igazából nagyon is baj, mit fogok én csinálni itt egész nap. - Nekünk el kell mennünk sajnos, de kora este haza érünk. - jelenti be Jason. Eluralkodik rajtam a pánik. Nem maradhatok Harryvel kettesben a házban. Az nem lehet. 

- Hová mennek? - csúszik ki a számon az udvariatlan kérdés. - Van pár elintézni valónk. - Jason adja meg a választ kedvesen. Nem merek többet megszólalni. Segítek Lianak és Diananak leszedni az asztalt, aztán Lia megmutatja a szobáját ahol én is aludni fogok, majd elmegy. A szüleik pedig pár percel később távoznak. Tudom hogy a házban már csak Harry és én maradtunk, éppen ezért jobbnak látom ha nem mozdulok ki Lia szobájából. Egy könyvet veszek magamhoz és azt kezdem el olvasni. De nem sok időm marad a magányra mert az ajtó kinyílik és Harry áll előttem. - Menj ki. - szólok rá.  - Nyugi! Nem akarok semmi rosszat. - emeli fel a kezét megadóan. - Nem akarsz kimozdulni kicsit? - kérdezi tőle szokatlanul kedvesen. - Veled? - kérdezek vissza. - Nem. - adom meg a választ végül. - Ne duzzogj már. - elindul felém és én rögtön felugrok az ágyról. - Mi a francot akarsz tőlem Harry? - kiáltok fel. - Unatkozok és gondoltam elmehtnénk valahová. - mondja látszólag őszintén. Tényleg hangulat ingadozásai vannak. - Hová? - sóhajtok fel. - Sétálni a városba vagy a patakhoz. - sorolja. - Milyen patak? - kíváncsian pillantok rá. - Gyere velem és meglátod. - kacsint rám. - Jó de...ígérd meg hogy jól fogsz viselkedni. - elé állok és várom hogy akár esküt is tegyen nekem. - Ígérem. - bólint és én valamennyire megnyugszom...