8. Rész: Első randi

" Az első randit túlélni a randizás legnehezebb szakasza. "

Lauren Urasek

~ Florence Mia Collins ~

Szerencsére elég volt fél óra hogy elkészüljek, mivel nem tudom pontosan hogy Noel hová fog vinni, úgy döntöttem hogy kényelmesen még is elegánsan öltözök fel, a hajammal viszont nem volt kedvem bajlódni, a már megszokott, kiengedett, lágy hullámokban hagytam. És Lizat is felhívtam, hogy ezúttal biztosan ne felejtsem el. Már az utolsó simításokat végzem magamon amikor kopogás hangja tölti meg a csendet. - Megyek. - szólok ki és már futok is. - Szia. - köszönök mosolyogva Noelnek amikor kitárom az ajtót. - Szia. - mosolyog ő is. - Jó leszek így? Nem tudtam mit vegyek fel. - nevetek fel. - Csinos vagy. - elismerően bólint. - Akkor hozom a táskám és mehetünk. - visszalépek a szobába ahol magamhoz veszem a táskám majd kilépek az ajtón és bezárom azt. - Most már elárulod hogy hová megyünk? - kérdezem kíváncsian. - Egy egyszerű vacsorára gondoltam így elsőre, aztán sétálhatnánk. Van a közelben egy gyönyörű tó, szívesen megmutatnám neked, az a kedvenc helyem. - Noel megadja a választ és tetszik az ötlet. - Örülnék neki. - sétálok mellette, majd az épületből kiérve kinyitja nekem az autója ajtaját és én beszállok. Noel annyira udvarias és figyelmes, igazi úriember, nem olyan mint Harry. De miért is hasonlítgatom őt Harryhez?! Teszem fel magamnak a kérdést. Amióta megcsókolt nem tudom kiverni a fejemből, befészkelte magát a gondolataimba és ez idegesít, mert nem akarok rá gondolni, nem érdemli meg. Csak három napja vagyok itt de az életem kezd fenekestől felfordulni. Mindennek Harry az oka. Fogalmam sincs mit gondoljak róla. Annyira kiismerhetetlen és annyira beképzelt, még is van benne valami, amit akkor láttam rajta amikor a szobámban beszélgettünk a családjáról az a Harry tetszett. - Nagyon elgondolkodtál. - Noel zökkent ki a gondolataimból már út közben. - Ne haragudj csak...elkalandoztam. - bocsánatkérően pillantok rá. - Szabad tudni hogy min? - érdeklődik de jobbnak látom hogy ha nem tárom fel neki az igazságot miszerint a randinkon egy másik srácon jár az agyam. Az bunkóság lenne részemről. - Az elmúlt három napon. Olyan gyorsan történik minden. - mosolyodok el. - Mire gondolsz pontosan? - leparkol az étterem előtt. - Három napja vagyok itt és ennyi idő alatt lett pár barátom és most éppen randizom. - nevetek fel miközben besétálunk az étterembe ahol egy két személyes asztalnál foglalunk helyet. - Nekem az első pillanatban tetszettél. - kisfiús mosolya máris levesz a lábamról. - Oh, köszönöm. - elpirulva nézek a szemeibe, majd megérkezik a pincérnő és leadjuk a rendelésünket. - Eddig hogy tetszik az egyetem? - beszélgetésbe kezd és ennek most örülök mert nekem semmi téma nem jut eszembe, a kínos csendre pedig nem vágyom, főleg egy randin nem. - Eddig nagyon és örülök hogy megismertelek titeket. - mondom őszintén. - Mi is örülünk. Lia már a szívébe zárt. Hallanád hogy beszél rólad. - Noel felnevet és kíváncsivá tesz a szavaival. - Miért? Hogy beszél rólam? - kérdezem miközben az italomba kortyolok. - Mint az új legjobb barátnőjéről. Nem szobatársaként említ meg hanem mint barátnőt. - adja meg Noel a választ és jól esik amit hallok, mert én is kedvelem Liat és barátomnak tekintem. - Lia, igazán nyitott lány. Ezek szerint könnyen barátkozik. - jegyzem meg. - De természetesen én is így vagyok vele. - teszem hozzá. - Olivot azért remélem nem zavarja. - jut eszembe és ki is mondom. - Oliv és Lia nagyon jó barátok, mindenben számíthatnak egymásra, de Oliv mindig elfoglalt, neki a tanulás az első és az egyetemen egyéb elfoglaltságai is vannak. Rengeteg rendezvényen részt vesz mint szervező. Igazából szerintem Olivnak az egyetem az élete. Ami persze nem baj, de így nem sok ideje van, Lia viszont az a tipus aki igényli a baráti törődést, szerintem ezért is barátkozott veled össze ilyen hamar. - Noel bővebben mesél és én figyelmesen hallgatom őt és közben a vacsoránk is megérkezik. 

Egy pillanatra elgondolkodok hogy nem ciki e hogy a randinkon másokról beszélgetünk, de mivel ebben még nincs tapasztalatom hagyom hogy minden alakuljon magától. Az este folytatása is hasonlóan telik, kellemesen beszélgetünk Noel és én, de néha elkalandozok és kiesnek részletek a beszélgetésünkből ami már kezd kínos lenni. Eszembe jutnak Harry szavai, arról hogy Noel és a hozzá hasonló rendes fiúk unalmasak...azt hiszem van benne valami, de ugyanakkor Noel megbízható és figyelmes srác és ez tetszik benne, de az tény hogy azt a bizonyos tüzet amiről a szerelmes regények írnak, nem tudta még bennem lángra lobbantani. - Untatlak? - Noel zökkent ki a gondolataimból már a tó parton sétálva ami egyszerűen gyönyörű, már sötét van és csak a mesterséges fények világítják meg a partot valamint a víz felszínét. Lenyűgöző látvány, még sem érzem a hatását, nem érzem a romantikát magamban. - Nem. - rázom meg a fejem. - Pedig úgy tűnik. - mosolyodik el zavartan. - Ne haragudj csak zavarban vagyok. Még soha nem voltam randin. - magyarázom ki, amire nem vagyok büszke. - Tényleg? - Noel döbbenete őszinte. - És eddig milyen a randi? - megáll és szembe fordul velem. - Jól érzem magam veled. - mondom kedvesen, ami félig igaz is. Noelt mint egy egyszerű barátot el tudom magam mellett képzelni de mint szerelmet, nos azt nem. Azt hiszem izgalomra vágyok, vagy csak megzavarodtam. - Ennek örülök mert én is jól érzem magam veled. - mondja lágy hangon majd közelebb hajol és gyengéden megcsókol. Váratlanul ér de viszonzom, ugyanakkor nem érzem magamban azt a tüzet amit akkor éreztem amikor Harry csókolt meg...Verd már ki a fejedből azt a bunkót! Üvöltök magamban és közben szégyenlem hogy Harryre gondolok, miközben Noel csókol...