9. Rész: Felelsz vagy mersz

" Azt mondják, az igazság felszabadít, de engem inkább sarokba szokott szorítani. "

Mark Lawrence

Egy héttel később...

~ Florence Mia Collins ~

- Flor! - Lia hangja tölti be a szobát. Este hét óra és ő most ér haza, míg én már órák óta csak tanulok. - Itt vagyok. - nevetek fel hiszen a szobánk nem akkora méretű hogy ne vehetne észre az ágyamon ülve. - Hatalmas kéréssel fordulok most hozzád. - nagyot sóhajtva huppan le mellém és kiveszi a kezemből a könyvemet. - Baj van? - aggódva nézek rá. - Hatalmas nagy baj. - fejét a vállamra dönti és nem szól többet. Percek telnek el és én nem bírok várni, a kíváncsiságom elhatalmasodik felettem. - Mond már Lia. - kiáltok fel türelmetlenül. - Hétvégén lesz apuék házassági évfordulója. Ilyenkor mindig partit adnak és ez a családunkban fontos esemény. - kezd bele de szinte minden szót harapófogóval kell kihúznom belőle. - Igen? - sürgetem. - Péntek reggel haza utazunk Harryvel és majd vasárnap este érünk vissza. - ismét elhallgat. Harry neve hallatán én viszont megborzongok. Mostanában furcsa és kerül engem, ami persze nem baj, csak kellemetlen azok után hogy egy hete megcsókolt. - Még mindig nem értem hogy mi a baj ezzel. - jegyzem meg halkan. - Az hogy velem kell jönnöd. - jelenti ki határozottan. - Tessék? - kikerekednek a szemeim. - Oliv volt velem tavaly, de idén szeretném ha te jönnél velem. - mondja lelkesen. - De miért kell neked kíséret? - érdeklődök. - Mert szeretném ha Diana és apa megismerne téged. Te vagy az új legjobb barátnőm persze Oliv is a barátnőm de most már te is az vagy és azt akarom hogy apuék megismerjenek. - hadarja. - Nem hiszem hogy ez jó ötlet. Akkor ki kellene kérnem a pénteket és Harryhez sincs kedvem. - fintorgok látványosan. - Csak út közben kellene elviselned a bátyámat. Négy órába nem halsz bele. - kiskutya szemekkel néz rám amin nevetnem kell. - Lia! - szólok rá. - Négy óra oda és négy vissza. Az összesen nyolc óra amit eltékozolnék a bátyádra. - mondom viccesen. - Na! Légyszi! Tedd meg értem. - könyörög és nem tudok neki ellenállni. - Jó, oké, rendben, csak hagyd abba a nyafogást. - nevetek. - Köszönöm. - sikít fel és a nyakamba veti magát. - Megfojtasz Lia. - kacagok jókedvűen. - Bocsi. - elenged de a mosolya levakarhatatlan ami kiült az arcára. - Holnap eljössz velem a városba valami ajándékot keresni nekik? - kérdezi izgatottan. - A holnap nekem nem jó. Noelel randizok. - felelem. - Oh tényleg. És akkor most ti együtt vagytok? - kíváncsiskodik. - Az elmúlt egy hét alatt minden nap találkoztunk és azt hiszem, valami olyasmi igen. - bólogatok. Az igazság az hogy Noel olyan típusú fiú akiben megbízhatok, aki figyel rám és aki tökéletes pár egy kapcsolatban, de szerelemről még szó sincs részemről, de az esélyt megadtam, már csak várnom kell hogyan alakul. Már Lizanak és a nagyiéknak is meséltem róla, ők persze örültek neki és boldogok hogy barátokat találtam és nem vagyok magányos. - Ma este buli lesz, jössz te is? - vált hirtelen témát. - Igen. Noel említette. Elmegyek. - felállok és a szekrényemhez lépek. - Tök jó hogy semmit nem sietsz el, de tíz perc múlva itt lesznek értünk. - Lia nevet. - Csak átöltözök és mehetünk. - vonom meg a vállam. Nem sok kedvem van buliba menni, mert tudom hogy Harry és a sleppje is ott lesz. De az én helyem már a barátaim között van ezért döntöttem úgy hogy elmegyek. Alig tíz perc alatt el is készülök ahogy Lia is és végszóra megérkezik Noel és Ethan értünk. - Csinosak vagytok. - szólal meg Ethan amikor leérünk a kocsihoz. - Köszi. - Liaval egyszerre szólalunk meg amin nevetnünk kell. - Gyönyörű vagy. - Noel hajol hozzám és szájon csókol ami már egy hét alatt megszokottá vált, de ennél tovább még nem mentünk, arra még nem állok készen és korai is lenne egy hét járás után. - Köszönöm. - elpirulva ülök be mellé míg Ethan hátra ül Lia mellé. Útközben halk zene szól a kocsiban hogy kicsit rá hangolódjunk az estére de sajnos hamar a diákszövetség házhoz érünk, ami ismét otthont nyújt az esti szórakozásnak. Oliv már az udvaron vár minket ahol ismét rengetegen mulatnak és a ház is dübörög a zenétől. - Végre itt vagytok. - Oliv köszönt minket hatalmas mosollyal. - Gyertek. - a házba invitál minket ahol fülsiketítő zene szól max hangerőn és mi a már megszokott helyre, a nappaliba a kanapéra telepedünk le. - Mit iszol? - Noel arcon puszil és várja a válaszom. - Csak sima üdítőt. - felelem majd újra megcsókol és feláll. Amikor Noel távozik a tömegben, Oliv és Lia egyszerre ülnek le mellém. - Olyan aranyosak vagytok együtt. - Oliv áradozik de jól esik hogy örül nekünk. - Noel számodra a tökéletes. - Lia is elmondja amit gondol én pedig csak bólogatok. Ezek szerint csak én nem érzem ezt így. - Hello. - egy váratlan még is ismerős hang zavar meg miket ami Harryhez tartozik. Állkapcsa feszes és a tekintete érzelem mentes ahogy rám néz majd leül velünk szembe a másik kanapéra és természetesen Wade, Liam, Zayn és Bria is vele van. - Hol hagytad a lovagod? - Bria gúnyolódik velem. - Nekem legalább van lovagom és mindjárt jön csak innivalóért ment. - adom meg neki a választ higgadtan. De a torkom összeszorul amikor Harryhez hajol és vadul csókolni kezdi. - Nekem is van lovagom. - Bria önelégülten néz rám. - Igen, tudom. Minden nap új lovagok. - nevetem el magam, próbálom nem magamra venni a jelenetet és ebben segít az is hogy Lia és Oliv velem nevet. - Nem vagyok a lovagod. - Harry szúrós szemekkel néz Briara ami csak még kínosabbá teszi a helyzetet. - Attól hogy megfektetett még nem lettél a csaja. Szívás. - Lia nevet Brian de megesik a szívem a lányon, pedig tudom hogy nem érdemli meg a sajnálatom. 

- Itt is vagyok. - Noel tér vissza és a kezembe ad egy poharat miközben helyet foglal közvetlenül mellettem és a szabad kezét belesimítja az enyémbe. - Köszönöm. - mosolygok rá és megpuszilom. - Játszunk. - kiállt fel hirtelen Harry. - Mit akarsz játszani? - Wade teszi fel a kérdést ami mindenkit érdekel. - Felelsz vagy mersz. - mondja ki amin mind nevetni kezdünk. - Az dedós játék öregem. - Zayn is hangot ad a véleményének. - A durvább verziójára gondoltam. - Harry magabiztosan tart ki az ötlete mellett. - Jó. Játszunk. - bólint rá végül Bria, Liam, Zayn, Wade aztán Oliv, Lia, Ethan és Noel is. - Nem játszom. - rázom meg a fejem mert Harryt ismerve tudom hogy készül valamire. - Ez csak egy játék. - Noel bíztat és neki nem akarok nemet mondani. - Oké. - adom be végül a derekam. - Szabályok? - kérdezem Harryt. - Aki hazudik, vagy nem csinálja meg a neki kiszabott feladatot az iszik. - egy Jack Daniels üveget tesz az asztalra ami még bontatlan. Mindenki elfogadja a szabályokat és a játék kezdetét veszi. Bria kezd, Harrynek meg kell csókolnia amit meg is tesz, aztán Harry kérdez és engem céloz meg. - Felelsz vagy mersz? - kérdezi ravasz mosollyal. - Felelek. - mondom bizonytalanul. - Kitől kaptad életed első csókját? - teszi fel az aljas kérdését. Nagyot nyelek és fejben már minden lehetőségemet végig futattam az agyamon. Nem mondhatok igazat. - Gyerünk Flor, ez könnyű. - Lia bíztat, persze mert ő azt hiszi hogy Noel volt az. - Noeltől. - hazudok végül. - Akkor most azt hiszem innod kell. - Harry vigyora olyan széles hogy csodálom hogy nem éri körbe a fejét. - Miért kellene innia? - Lia értetlenül mered a bátyjára. - Mert hazudott. - Harry a szemembe néz miközben kimondja a szavakat. Mikor lettem én ilyen? Kérdezem magamtól. Hazudok és minden hülyeségbe bele keverem magam. Ez nem én vagyok. - Harry volt az első. - mondom ki végül habozás nélkül. Érzem hogy megfagy a levegő körülöttem, mindenki ledöbben míg Harry és én farkasszemet nézünk egymással. - Remélem most elégedett vagy. És most szálltam ki a beteg játékodból. - felállok és nem törődve semmivel és senkivel kisétálok a nappaliból. Friss levegő kell ezért az utam az udvarra vezet...