22. Rész: Legjobb Barát

" A legjobb barátom! Mi olyanok vagyunk, mint a hegyek; két nagy hegy, 

amely egymás mellett áll a hegyek régi otthonában. 

És még egy földrengés is kevés lenne ahhoz, hogy elválasszon minket. "

Tore Renberg

Florence Mia Collins

A kollégiumba érve már szinte vonszolom a bőröndjeimet, egyrészt mert nehezek másrészt pedig minden erőmet elszívta a Harryvel folytatott beszélgetésem. Kiborultam ami már régóta nem történt meg velem. Utoljára a szüleim halálakor sírtam igazán és most az úton miközben azon gondolkodtam hogy hol rontottam el. Mikor volt az a pillanat amikor végérvényesen bele habarodtam Harrybe, miközben nem lett volna szabad?! Nem kellett volna elmennem vele és Liaval a szüleikhez, mert ott azon a hétvégén történt, biztosan tudom hogy azok a napok égették őt a szívembe. Nevetséges hogy pont egy olyan fiúba szerettem bele aki nem érdemli meg és még csak meg sem tudom magyarázni hogy mit szeretek benne, hiszen annyira arcátlan, rámenős, gúnyos és még sorolhatnám. Én még is szerelmes vagyok belé. Talán tényleg igaz a mondás miszerint Éva és Ádám paradicsomi bűnei miatt az embert máig vonzza a rossz és ami tiltott. Számomra Harry testesíti meg mind a két tulajdonságot. - Végre itt vagy! - Lia zökkent ki a gondolataimból miközben belépek a szobába és a bőröndjeimet szinte úgy hajítom az ágyamra. - Nem tűntem el. Tudtad hol vagyok. - förmedek rá, de azonnal meg is bánom amikor megpillantom a hirtelen elkomorodó arcát. - Ne haragudj. - nézek rá bocsánat kérően. - Mi történt veled? - aggódva teszi fel a kérdést. - A bátyád. Ő történt velem. - sóhajtok fel, tudom hogy nem lenne szabad Liara zúdítanom a gondjaimat hiszen Harry a testvére, de nekem Lian kívül nincs más barátom akivel beszélhetnék. - Mit művelt? - közelebb jön és átölel ami jól esik de azonnal kibontakozok a kezei közül. - Tiszta hülyének néz, érted? - kiáltok fel mert ismét feldühítem magam Harry viselkedésére gondolva. - Én nem vagyok olyan mint Bria meg a többi lány akik meg voltak neki. Minden áron le akart fektetni és még csak meg sem próbálta tagadni hogy tényleg csak arra kellek neki hogy egy újabb név legyek a szex listáján. - ismét sírni kezdek, miközben Lia arcára kiül a döbbenet és az irántam érzett sajnálata. - Mondtam neked hogy vigyázz vele. Próbáltalak megvédeni Flor. - halkan beszél de amikor rá emelem a tekintetem elhallgat. - Nem arra van szükségem hogy elmond hogy te előre megmondtad. Hanem arra hogy mond meg mit csináljak ezek után. - zokogok fel kétségbeesetten. - Csak kerüld el. - vonja meg a vállát ami érthető hiszen nem tudja hogy mit érzek a bátyja iránt. - Szerelmes lettem belé. - alig hallhatóan közlöm vele és ő elborzad. - Nem sejtettem hogy ennyire...súlyos a dolog. - vallja be és látom rajta hogy tanácstalan akár csak én. Bűntudatom támad amiért ilyen helyzetbe kényszerítem őt, hiszen bár én a barátjának mondhatom magam, Harry még is csak a testvére. - Ne haragudj Lia. Nem lett volna szabad téged is bele kevernem. - bocsánat kérően nézek rá de ő kedvesen elmosolyodik. - Ugyan már. Harry a testvérem de tudom hogy mekkora idióta tud lenni. Te pedig a barátom vagy, szeretlek Flor. - ismét átölel és ezúttal hagyom is neki, sokat jelent a támogatása. - Én is szeretlek Lia. - ismerem be az igazságot, Lia fontos része lett az életemnek az elmúlt hetek alatt, ő a legjobb barátom. - Nem tudom miért nem tud már végre felnőni és normális kapcsolatot építeni. - felsóhajtva utal Harryre. - Talán ő ilyen. Képtelen a szerelemre, vagy velem van a baj...én nem vagyok olyan amilyen lányt szeretni tudna. - szomorúan ülök le az ágyam szélére. Összetört és elveszett vagyok. - Eszedbe se jusson magadat hibáztatni. - kiált fel. - Te nem vagy hibás. Harry a hülye. Ezt komolyan mondom. - határozottan jelenti ki és jól esik minden szava. El sem tudja képzelni milyen sokat jelent nekem hogy száz százalékig mellettem áll. Lia jó ember és remek barát, számtalanszor bizonyította már, ahogy most is. - Hiszek neked. - bólogatok. - Figyelj! Felhívom Ethant hogy ma nem megyek velük bulizni, itthon maradunk és csajos estét tartunk. Rendben? - leül mellém és megfogja a kezem. - Buli lesz ma is? - kérdezek vissza meglepetten, Harry is biztos ott lesz és Noel is. - Igen, de mi nem megyünk. - feleli és már a telefonjáért nyúl de én kiveszem a kezéből amit ő meglepetten fogad. - Menj el. Én meg leszek itthon. Tanulok és korán lefekszem. - mondom kedvesen.

- Nem hagylak magadra. - tiltakozik azonnal. - Nem hagysz magamra Lia. Én kérlek hogy menj. Szeretnék egyedül lenni, átgondolni mindent és rájönni hogy mihez kezdjek. - magyarázom neki hogy értse, persze jól esne vele egy csajos este, de nem vagyok önző, nem akarom elrontani az ő estéjét, elég ha az enyém pocsék lesz. - Flor! Az egyik legjobb barátom vagy, kizárt hogy itt hagyjalak. - kitart az elhatározása mellett. - Lia! Kérlek. - könyörgően nézek rá. Pár percig állja a tekintetem aztán megadja magát. - Jó de ha szükséged van rám azonnal hívj és jövök. - ismét átölel. - Ígérem hogy úgy lesz. - viszonzom a gesztust. - Noelről tudsz valamit? - váltok hirtelen témát. - Rosszul esett neki ez az egész de szerintem túl éli. - Lia nyugtat meg. - Haragszik rám ugye? - kérdezem félve a választól. - Rád nem. - elmosolyodik és folytatja. - Harryre annál inkább. - teszi hozzá halkan. Ezt szeretem Liaban, annyira tapintatos, félve mondja ki a bátyja nevét előttem mert tudja hogy még hallanom is fáj ha róla van szó. - Köszönöm hogy a barátom vagy, annak ellenére is hogy ennyi bajt hoztam rád. - mondom keserűen, hiszen így van. Jártam Lia egyik legjobb barátjával Noelel, akit megbántottam mert beleszerettem Lia bátyjába Harrybe....még az is csoda hogy Lia ezek után szóba áll velem. - Ne butáskodj már. Nem hoztál az életembe semmi mást csak magadat egy új legjobb barát személyében. - mosolyog rám bíztatóan és a szavai meghatnak, ismét sírva fakadok...