27. Rész: Happily

 " Az igazi barátsághoz az szükséges, hogy az egyik fél olyan támogatást nyújtson, 

amire a másiknak abban a pillanatban szüksége van. "

Bereczkei Tamás

~ Florence Mia Collins ~

- Végre hogy itthon talállak. - Lia lép be a szobánkba izgatottan. Harry csak egy órája ment el, miután átbeszéltünk mindent, főleg az érzéseinket amit egymás iránt táplálunk. Még mindig a felhők felett járok amióta azt mondta hogy szeret és ezek után már én sem tagadom a saját érzéseimet. - Igen. - elmerengve vigyorgok magam elé. - Hahó! Föld hívja Flort. - Lia nevetve ül le mellém. - Mi történt veled? Mi ez a hatalmas mosoly? - kíváncsiskodik. - Harry szeret engem. - mondom ki halkan, de a mosolyom egy pillanatra sem hervad le az arcomról, még akkor sem amikor látom Lian hogy őszintén meglepődik. - Ezt honnan veszed? - kérdezi és a hangjában aggodalom bújkál. - Ő mondta. - vallom be. - Komolyan? - Lia arca is felderül. - Azt hittem hogy csak te gondolod így, de atya ég. Harry azt mondta neked hogy szeret? Tudod mit jelent ez? - izgatottan ragadja meg a kezem. - Mit? - fordulok felé. - Flor! - kiált fel. - Harry még soha egyetlen egy lánynak sem mondta hogy szereti. A bátyám nem az a típus aki alaptalanul ezzel a szóval dobálózik. Ha ezt ő mondta neked, akkor az úgy is van. - Lia tekintete boldogan csillog és hálás vagyok neki amiért velem együtt tud örülni. - Én is szeretem őt. - szégyenlősen teszek vallomást a legjobb barátnőmnek. - Nem tudod elképzelni sem hogy mennyire örülök ennek. Sógornők leszünk. - sikít fel amin felnevetek. - Azért még az esküvőt ne tervezgesd. - csóválom a fejem vidáman. - Jól van na. Csak azt akarom hogy tudd, támogatom a kapcsolatotokat. Tudom hogy eleinte ellenséges voltam, de csak mert féltettelek. De látom Harryn hogy őszintén rajong érted. Szóval, áldásom rátok. - Lia széttárja a kezeit. - Köszönöm. - ölelem magamhoz. - Úgy örülök nektek. És őt ismerve megnyugtathatlak, hogy biztos várni fog rád. - mondja kedvesen. - Hogy érted ezt? - kérdezek vissza értetlenül. - Hát tudod...amíg készen nem állsz a szexre. - halkan beszél de így is értem amit mond. Az arcom színe vörösre vált és nagyot nyelek. - Én...már...hát szóval...- keresem a szavakat. - Már megtörtént. - lesütöm a szemem, zavarban vagyok, nekem még új ez a dolog, furcsa róla beszélni is. - Flor! - sikítja ismét a nevem. - Mikről maradtam én le, kislány. Ki vagy te? - nevet és a jókedve ragadós hiszen én is vidám vagyok most már több okból is. - Ha nem a bátyámról lenne szó, kifaggatnálak a részletekről, úgy hogy szerencséd van., így nem teszem. - jegyzi meg amin megint nevetnem kell. - Csodálatos volt. Érted? Nem tudom mi van velem, én még...soha nem éreztem így magam. Úgy érzem végre hogy tényleg, igazán boldog vagyok. - mondom komolyan. - Ilyen a szerelem, Flor. Most már te is megtapasztaltad. - Lia végig simít a hajamon és újra átölel. - El akartam neked mondani valamit, de most nem akarok magamról beszélni hiszen, csodálatos ami veled történik. - felsóhajt de ezzel sikeresen felkelti az érdeklődésem. - Mond el Lia. Ne kéresd magad. - nézek a szemébe, arra várva hogy elmondja amit akar. - Tudod...lehet hogy igazad volt Ethanel kapcsolatban. - szólal meg végre. - Mármint? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. - Szakított a barátnőjével és azt mondta hogy miattam. - Lia mosolya lehervad és a tekintete aggodalmat tükröz. - Tudtam. - kiáltok fel. - Tudtam hogy szerelmes beléd. - felpattanok az ágyról és egyszerre most én válok izgatottá. - Ezt így nem mondta. - Lia csóválja a fejét. - Jaj már. Szakított a barátnőjével akivel már három éve volt együtt. És miattad. Ha nem lenne szerelmes beléd akkor szerinted megtette volna? - kérdezem, de mind a ketten tudjuk hogy igazam van. - Az egyetem folyosóján közölte velem és én...elrohantam. - lehajtja a fejét és mintha bűntudata lenne. 

- Egyszerűen csak elfutottál? - kérdezem döbbenten. - Nem tudtam mit kellene tennem. - feszülten túr a hajába. - Úgy értem, barátok vagyunk már több mint egy éve és én eddig nem gondoltam rá így. De múltkor már te is elültetted a bogarat a fülembe és most amit Ethan mondott...összezavarodtam. - folytatja. - Mit fognak szólni ehhez a többiek ha kiderül. - sóhajt fel és látom rajta hogy őszintén fél és aggódik. - Kit érdekel? Most csak az számít hogy te mit érzel. - bíztatom. - Nem tudom. - ő is feláll és idegesen kezd el járkálni. - Ha csak barátként tekintesz rá akkor ne kövesd el azt a hibát amit én Noel esetében. De ha a szíved mélyén tudod hogy te is többet érzel iránta akkor ne habozz. - javaslom, őszinte jó indulattal, azt akarom hogy Lia boldog legyen és Ethan rendes srác, megérdemli őt. - Nem tudom mit érzek nekem kell még egy kis idő...hogy...átgondoljam. - Lia ezúttal a saját ágyára dől. - Este megint buli lesz. Megyünk? - tereli a témát. - Mehetünk. - bólogatok. Nem akarom tovább feszegetni a témát, időre van szüksége ahogy mondta is, és én remélem hogy jól fog dönteni és bárhogy is dönt majd, én támogatni fogom...