28. Rész: Too Much To Ask

" Ha ketten szeretik egymást, a kölcsönös bizalom az alapja mindennek. "

Dino Buzzati

Florence Mia Collins

- Még mindig nem akarod levenni a kabátod? - Lia néz rám kíváncsian. - Még nem. - csóválom a fejem. Zavarban vagyok az öltözékem miatt, amiről még Lia sem tud. A kollégiumi szobánkban készülődéskor bezárkóztam a fürdőbe, nem akartam hogy lássa a szettem, magam sem tudom miért. - De azért nyugtass meg hogy van a kabát alatt ruha. - mosolyodik el. - Persze hogy van. - kiáltok fel. - Csak...nem sok. - teszem hozzá somolyogva. - Ez mit jelent pontosan? - érdeklődik. - Vettem egy ruhát ami nem sokat takar, az van rajtam. - sóhajtok fel. - Harry miatt, igaz? - kacsint rám vidáman. - Igen. - vallom be a nyilvánvalót. Az igazság az hogy tetszeni akarok neki, azt akarom hogy büszke legyen rám és ha lehet irgykedjenek rá egy kicsit hogy vele vagyok. Tudom ez nagyképűen hangzik, de ez az igazság, szeretném ha olyan barátnője lennék aki illik is hozzá. Barátnő...hm...milyen furcsa érzés arra gondolni hogy Harry barátnője vagyok. Furcsa, de jó érzés. - Vedd már le ezt a kabátot. Már otthon sejtettem hogy valamiben sántikálsz, a sminked erősebb, főleg ez a vörös rúzs, a hajad be van göndörítve és vagy tízenöt centis tűsarkú van rajtad. - Lia győzköd. - Oké. De ne nevess ki. - kérem sőt szinte könyörgök. - Soha nem nevettelek ki, most sem teszem. És szerintem nem is lesz rá okom. Gyönyörű lány vagy, akár mi van rajtad, tuti hogy jól áll. - bíztat ami jól esik és eleget is teszek a kérésének, leveszem a kabátom így feltárva előtte a ruhám. - Atya Isten! - kiált fel és le sem veszi rólam a szemét. - Huha....- keresi a megfelelő szavakat. - Rosszul áll, igaz? - idegesen túrok a hajamba. - Nem! - jelenti ki határozottan. - Rohadt dögös vagy és Harry el fog ájulni ha így meglát. - mosolyodik el. - Csak elakadt a szavam mert soha nem hittem volna hogy egy nap majd ilyen ruhát fogsz viselni. - teszi hozzá. - Hát igen, én sem hittem. - vallom be. - De tetszeni akarok Harrynek. - vonom meg a vállam. - Harrynek már így is tetszel, kérlek ne változz meg miatta, meg amúgy senki miatt se. Csak legyél önmagad. - bíztat ismét. - Ez is én vagyok. - mutatok végig magamon. - Jól érzem magam ebben a cuccban. - mondom őszintén. - Akkor rendben, mert jól is nézel ki. - bólogat majd rövidesen megérkezünk a már megszokott diákszövetségi ház elé ahol kifizetjük a taxit és kiszállunk. Ahogy eddig mindig, ezúttal is hemzseg a hely a diákoktól, de ezúttal Oliv nem vár minket az ajtóban. - Jó buli lehet bent ha Oliv nem vár itt. - jegyzi meg Lia. - A hangzavar is nagyobb. - helyeslek egyetértően. - Gondolom rengetegen vannak itt. - vonja meg a vállát majd belém karol és elindulunk a ház felé a járdán. - A kabátom a taxiban maradt. - eszmélek fel. - Basszus! Ugye nem volt benne semmi fontos? - Lia ijedten kapja rám a tekintetét. - Dehogy. A táskámban tartok mindent. - mosolyodok el. - Akkor nincs baj. - nevet fel és tovább indulunk. A házba érve valóban igaznak bizonyul a megérzésünk, rengetegen vannak. - A többiek biztos a szokásos helyünkön vannak. - Lia kiabálja túl a zenét a kanapéra utalva. Én csak bólogatok és követem őt a megbeszélt helyre. Azonban amikor oda érünk kellemetlen látvány fogad. Valóban mindenki itt van, és természetesen az összes szempár rám szegeződik, a társaság férfi tagjai nyálcsorgatva bámulnak engem, de az én tekintetem az egyik fotelen akad meg ahol Harry foglal helyet, félig az ölében pedig Bria nevetgél. - Végre itt vagytok. - Oliv jókedvűen üdvözöl minket és a többiek is elejtenek egy sziasztokot. - Hello. - biccentek feléjük. - Ma is jól nézel ki baby. - Wade már ittasan lép mellém és átölelni készül. - Ha hozzám érsz betöröm az orrod. - figyelmeztetem, dühös vagyok, de igazából nem rá hanem Harryre. - Jaj de vad lettél cica. - Wade csak kinevet és egyik kezét a derekamra simítja. - Engedd el. - Harry mordul fel a barátja ellen. - Mi bajod? Csak szórakozok. - Wade szól vissza neki. - De ne a barátnőmmel. - Harry feláll, ott hagyva Briat és felém közelít. - A barátnőd? - Bria szinte felvisít. - Ja. - rendezi le ennyivel a lányt és hozzám hajol egy csókra amit készséggel viszonzok, nem akarok jelenetet rendezni, de később még számon kérem rajta azt hogy Bria miért is üldögélt az ölében. Most azonban jól esik hogy felvállalt a barátai előtt is. - Szóval összejöttetek. - Noel is felszólal és csak most esik le hogy ő is jelen van. Ha azt mondom kellemetlen a helyzet, akkor még finoman is fogalmazok. - Igen. - Harry gúnyos pillantást vet rá, amire Noel válaszul csak feláll és távozik a helységből. - Hogy van az Harry, hogy amikor én akartam veled járni akkor elutasítottál, de ezzel a senkivel meg bájologsz? - Bria is hangot ad a véleményének. - Úgy hogy te nem kellettél, ő viszont igen. - Harry lazán közli amit gondol miközben megfogja a kezem és egybe fonja ujjainkat. - Öregem. Ezt nem hiszem el. Tudtad hogy bejön a csaj. Erre rámozdultál. - Wade szinte örjöng. - De te nem jössz be neki, észrevehetnéd végre. - Harry inti le a részeg barátját aki Noelhez hasonlóan szintén távozik ahogy Bria is. - Van még valaki akinek nem tetszik a kapcsolatunk? - Harry néz a többiekre. - Én örülök nektek. - Oliv mosolyog. - Nekünk sincs bajunk vele. - Zayn is felszólal a többiek pedig helyeslően bólogatnak. - Akkor ideje bulizni. - Harry átkarol és a táncoló tömeg felé húz magával. - Tetszik a ruhád. - suttogja a fülemhez hajolva miközben már összesimulva táncolunk a zenére. - Köszi. Azért vettem fel. - pirulok el. - Gyönyörű vagy. - bókol tovább és lágy csókot hint a nyakam bőrére. - Miért ült az öledben Bria amikor ide értem? - fakad ki belőlem a kérdés mert még mindig zavar ami azt hiszem érthető. - Mert egy lotyó és rám akarta magát erőltetni ahogy mindig. - vonja meg a vállát. - És miért nem utasítottad el? - vonom kérdőre. - Visszautasítottam, de nem vette a lapot. - kapom meg a választ ami kicsit sem kielégítő a számomra. - Akkor sem kellett volna hagynod hogy az öledben üljön. - jelentem ki, féltékeny vagyok, nagyon is és nem érdekel hogy hisztisnek hisz e vagy sem. - Mit kellett volna tennem? Löktem volna le magamról? - nevet fel, nem vesz komolyan. - Igen, Harry! - lököm el magamtól dühösen. - Ha meg akarja dugatni magát veled, akkor udvariasságból azt is megteszed? - kérdezem már idegesen. - Már megvolt, tavaly. - Harry nevet fel ismét. Még mindig nem érzi mennyire bánt ez engem. - Nem veszel komolyan. - idegesen túrok a hajamba. - De komolyan veszlek. De egy nap után máris házisárkány vagy. - mondja már ő is komolyan. - Menj a francba! - kezem az arcán csattan ahogy egy pofon kíséretében mérem rá a dühöm, majd sarkon fordulok és faképnél hagyom. - Flor! - szól utánam de nem reagálok. Eddig is tudtam hogy nehéz lesz Harryvel együtt lenni, de nem hittem hogy ennyire. Tényleg nem érti miről is szól egy kapcsolat. 

Bíznom kellene benne és abban hogy hűséges lesz, de így hogy?! Már az első nap az egyetem legnagyobb lotyója üldögél az ölében. És még én érzem magam szánalmasnak. Friss levegőre van szükségem, ezért a hátsó udvarra vezet az utam ahol szerencsére nincs senki, vagyis először azt hiszem aztán megpillantom Noelt távolabb az egyik kerti padon üldögélni. Megragadom az alkalmat és úgy döntök hogy beszélek vele, mert nem akarom hogy kínos legyen minden egyes alkalom amikor találkozunk. - Szia. - lépkedek hozzá a pázsiton, ami tűsarkakon elég nehezen megy de végül sikerül és leülök mellé. - Szia. - feleli de nem néz rám. - Sajnálom Noel hogy ennyi fájdalmat okoztam neked. - sóhajtok fel, tényleg szükségem van a megbocsájtására és a barátságára is természetesen. - Én voltam a hibás. - végre rám néz. - Nem az fáj hogy szakítottál velem Flor. - mosolyodik el szomorúan. - Hanem az hogy tönkre teszed az életed egy ilyen srác miatt mint amilyen Harry. - teszi hozzá és a szemében őszinte sajnálatot látok. Sajnál engem és az imént történtek után kezdem azt hinni, hogy neki van igaza. Szánni való bolond vagyok amiért belehabarodtam Harrybe. - Szeretem őt. - suttogom. - Tudom. - bólint. - De már most rengeteget változtál miatta. Nézz csak magadra. - mutat rám. - Persze gyönyörű vagy és szexi, ez tény, de ez a ruha...az erős smink...én csak....féltelek. - lassan beszél, őszintén aggódik értem és ez is azt bizonyítja hogy ő valóban törődik velem és szeret. - Ezt én akartam nem Harry. - mondom halkan. - De miatta akartad. Azt hiszed így jobban akar majd. Valld be. - egyik kezemet az övébe veszi. - Részben. - bólintok. - Ő soha nem fog megbecsülni Flor. - simít végig hüvelykujjával a kézfejemen. - Én vagyok az aki igazán szeret, nem ő. - közelebb hajol és tudom mire készül. - Noel, ne! - kérem lágy hangon, de a kérésem süket fülekre talál, ajkai az enyémekre simulnak és gyengéden csókol. - Noel ne. - tolom el magamtól. - Sajnálom. - lehajtja a fejét és elengedi a kezem. - Én is sajnálom Noel. - könnyek gyűlnek a szememben, rossz így látni őt. - Nagyon sajnálom. - sírok fel, de jobbnak látom ha magára hagyom ezért felállok és a ház felé fordulok ahol azonban Harryt pillantom meg az ajtóban. A tekintete dühöt sugároz így tudom hogy szemtanúja volt az iménti csóknak. Megindul felénk és én sietve megyek elé. - Harry ne! - kérem, mert tudom hogy Noelt akarja bántani. - De! - néz le rám majd kikerül és egyenesen Noel felé halad....