29. Rész: Because I Had You

Zene: Grace Carter - Why Her Not Me

Florence Mia Collins

- Harry! - szólok rá ismét de megállíthatatlanul halad Noel felé, aki ezt észre is veszi, fel áll a padról és szembe megy Harryvel, már csak néhány lépés választja el őket egymástól amikor sietve állok közéjük, mielőtt még egymásnak esnének. Féltem Noelt, mert már láttam Harryt milyen erőszakos tud lenni és a verekedéstől sem riad meg, hiszen a saját barátját, Liamet is elverte már nem is olyan régen. - Harry fejezd be! - kiáltok rá, remegő hangon. - Ez a patkány megcsókolt. - dühöng és közben végig Noelel néz farkaszemet. - Amikor még az én barátnőm volt te is megtetted. - Noel szól neki vissza és van alapja annak amit mond. Szégyenlem magam, hiszen ha őszinte akarok lenni ez az egész engem minősít. - De az én csókomat akarta a tiédet viszont nem. - Harry gúnyolódik Noelen. - Állj félre Flor. - Noel utasít de nem mozdulok. - Nem verekedhettek. - jelentem ki határozottan. - Nem is lesz verekedés, csak eltángálom hogy tudja hol a helye. - Harry tesz egy lépést felém és Noel is. - Menj az utamból. - Harry kikerül és már lendül is az ökle ami egyenesen Noel arcába talál aki földre esik, de nem adja fel, azonnal fel is áll és ütni készül, azonban Harry kivédi és újra ő csap le. Noel szája felszakad, vérzik és én felsikítok ahogy Harry újra és újra megüti őt, még akkor is amikor Noel már a földön van. - Harry! - Lia hangja süvít a levegőben és én hálát adok az égnek hogy végre valaki segít ezt az egészet leállítani, az ajtó felé pillantok ahonnan Lia fut felénk és mögötte a házból a többiek is megjelennek, majd egy kisebb tömeg alakul az udvaron. A részeg alakok még szurkolnak is és fogadnak hogy Harry vagy Noel győz e. Szánalmas az egész helyzet, soha nem hittem hogy egy nap majd ilyen körülmények közé kerülök, de ha jobban bele gondolok, én okoztam ezt, magamnak csináltam a bajt. Miattam van minden. - Maradj ki ebből Lia. - Harry kiált a húgára. - Harry, elég volt! - Zayn és Liam fogják le a barátjukat végül. - Engedjetek el! - Harry rángatja magát, míg Noel talpra áll, az arca véres de úgy tűnik ez egyáltalán nem zavarja és még ő sem adta fel. - Nem érdemled meg őt! - Noel közli a véleményét Harryvel is megindul felé már éppen ütne, ekkor Zayn és Liam elengedik Harryt így sikeresen kivédi a támadást és az egész verekedés kezdődik előről. Noel kitartó, de Harry az erősebb, nem is kell sok idő hogy ismét földre küldje Noelt. A könnyeim megállíthatatlanul folynak végig az arcomon és fogalmam sincs mit tegyek. - Lia, ne haragudj rám. - sírok a barátnőmre nézve. - Nem a te hibád. - nyugtat meg és egyben erőt is ad hogy nem engem hibáztat. - Harry! Hagyd már abba! - Lia könyörög a bátyjának, aki nem reagál ezért én megragadom a karját, de a dühe annyira elvakítja hogy meglök és így én is a földre esek. Fájdalmasan felnyögök ahogy a kemény talajnak ütközök és a csukóm megrándul. - Nézd mit csináltál. - Lia figyelmezteti a bátyját aki erre hátra néz és megpillant engem. - Flor! - ijedten lép mellém, ezáltal Noelt elengedve. - Sajnálom, nem akartalak bántani. - próbál felsegíteni de ellököm a kezét. - Hagyj békén. - mondom komolyan. - Beviszlek a kórházba. - Harry aggódva néz rám még mindig. - Nincs szükségem rá, nem esett bajom. De Noelt nem ártana megnézetni egy dokival. - mondom halkan miközben Lia és Oliv segítségével felállok. - Majd én beviszem. - Ethan segít Noelnek felállni. - Én is veletek megyek. - Lia és Oliv egyszerre sietnek Ethan és Noel mellé. Úgy érzem az én helyem is mellettük van, hiszen ez az egész miattam történt, de közben le sem tudom venni a szemem Harryről. A szívem és az eszem csatát vív, a szívem Harryhez húz hiszen szeretem őt, bármit is tett most, akkor is szeretem. Az eszem viszont azt mondja, menjek a barátaimmal mert bár Noel és köztem már nincs semmi akkor is a barátomnak tartom. - Én is megyek. - csúszik ki végül a számon. - Menjünk. - Ethan vezeti Noelt a kijárat felé, Lia és Oliv mögöttük mennek és már én is indulnék amikor Harry megragadja a kezem és vissza húz. - Ha most vele mész, akkor végeztünk. - egyenesen a szemembe néz. - Harry! - felsóhajtva nézek fel a szemeibe. - Nem lehet vége annak ami el sem kezdődött. - jegyzem meg halkan. - Mit akarsz ezzel mondani? - von kérdőre és látom rajta hogy dühös. - Te soha nem változol meg. Az egyik pillanatban azt mondod szeretsz, aztán amikor ide jöttem Bria vonaglott az öledben. Nem tudok bízni benned, főleg úgy nem hogy te fel sem fogod a tetteid súlyát, vagy azt hogy esetleg mit jelent számomra az ha Briaval látlak. Én ezt...nem akarom. Nem akarok bele őrülni abba hogy veled vagyok. - mondom teljesen komolyan. - Szakítani akarsz? - kérdezi ökölbe szorított kezekkel, tombol benne a harag. - Igen. - bólintok. Bár egy nap után erős kifejezés a szakítani szó a kettőnk helyzetére. - Hát legyen! - kiált fel. - Menj a tökéletes kis pasidhoz. - utal Noelre. - Te pedig menj a ribancodhoz. - feszülten túrok a hajamba, Briara célozgatva. Egy pillanatig csak nézünk egymás szemébe, majd Harry sarkon fordul és bemegy a házba, míg én erősen koncentrálva hogy ne sírjam el magam, a barátaim után sietek. - Sajnálom Flor. - Lia a kapuban vár és azonnal a karjaiba zár. - Szakítottunk. - suttogom és Lia kezei között megrázkódik a testem, sírok mert eddig számomra még ismeretlen fájdalom járja át a szívem. - Minden rendbe jön. - simogatja a hátam és próbál megnyugtatni. Lia barátsága valóban sokat jelent a számomra, ő mindig mellettem van. - Mintha a szívemet tépték volna ki a mellkasomból. - könnyes szemekkel nézek Liara. - Ha mind a ketten lehiggadtatok, megbeszélitek. Dühösek vagytok, nem tudtok tisztán gondolkodni. Meglátod, holnap már te is máshogy látod majd a dolgokat. - Lia próbál megnyugtatni. - Ne védd őt Lia. - kérem lágy hangon. - Nem védem. - csóválja a fejét. 

- Csak tudom hogy akár milyen hülye is, szeret téged ahogy te is őt. - mosolyogva néz rám. - Hidd el Flor. Az egyetlen dolog amiben biztos vagyok a bátyámmal kapcsolatban, az az hogy szeret téged. - teszi hozzá. - De láttad mit tett Noelel. - sóhajtok fel és felrémlik ahogy Harry alig pár perce még Noelt püfölte. - Igen, láttam és szörnyű amit tett, de féltékeny volt Flor, pont úgy ahogy te amikor Briat az ölében láttad. - mutat rá a valóságra és ezzel eléri hogy elbizonytalanodjak. - Igen, de én nem vertem meg Briat. - akadékoskodok továbbra is. - Bárcsak megtetted volna. - nevet fel, próbálja elviccelni a helyzetet és ezért hálás vagyok neki, mert ezzel engem is egyben tart. - Adj időt Harrynek hogy lehiggadjon és magadnak is. - kéri és látom rajta hogy fontos neki az ami Harry és köztem van, egyrészt mert Harry a bátyja másrészt pedig miattam is, hiszen barátnők vagyunk. - Már semmiben sem vagyok biztos Lia. Magamban sem. - sírok fel újra. - Tudom. - ismét a karjaiba zár. - A szerelem nem mindig a legjobbat hozza ki az emberből. - simít végig a hátamon. - De ha igazán szereted, akkor megéri küzdeni. - folytatja és én bízom benne hogy igaza van...