31. Rész: When you love someone

Zene: James TW - If I Didn't Tell You

Florence Mia Collins

Gyalog tettem meg a távot a diákháztól a kollégiumig. Friss levegőre vágytam, abban a hitben ringatva magam hogy ez majd segít megnyugodni, de tévedtem. Még a friss éjszakai levegő sem volt képes enyhíteni a fájdalmat a mellkasomban. Először dühös voltam magamra, azt képzeltem hogy Harry miattam menekült Bria karjai közé, mert én mondtam neki hogy tegye ezt...de aztán elért a felismerés hogy őrültség lenne magamat hibáztatni, hiszen ha Harry igazán szeretne nem tette volna meg ezt velem, ő még is Briaval vígasztalódik tehát soha nem is szeretett. Ettől a ponttol kezdve pedig már rá vagyok dühös, őt hibáztatom. Persze ez sem vígasz a helyzetemre, mert ettől függetlenül én még szenvedek és úgy érzem magam mint akin átment egy kamion. A sírás teljesen kimerít, gyengének érzem magam testileg és lelkileg is. A kollégium lépcsőin szinte úgy vánszorgok fel, a könnyeim még mindig megállíthatatlanul áztatják az arcom, és azt hiszem soha nem lesz már vége a szenvedésemnek. Furcsa érzés most ebben a helyzetben lenni, oly sok romantikus regényt olvastam már, ahol a főhősnők száz halált haltak egy-egy szerelmi csalódásuk során, mindig azt gondoltam hogy kizárt hogy ez velem is megtörténjen, azt hittem hogy mindaz csak mese...de itt vagyok...és a saját bőrömön érezhetem a szerelem okozta sebeket. Milyen érdekes az élet, nem?! Ha a lelkünk sérül, vele együtt szenved a testünk is. A szobám ajtaja előtt megállva a táskámban kutatok a kulcsom után, de titokban reménykedek abban hogy Lia már itthon van és nyújt számomra némi vígaszt. Ő az egyetlen barátnőm és mindig tudja mit mondjon. Nagy nehezen bedugom a kulcsot a zárba és elfordítom azt. Az ajtó kinyílik és elém tárul a szoba teljes egészében. Először Lia ágyán akad meg a tekintetem ami érintetlen vagyis nincs itthon, belépek a szobába és becsukom magam mögött az ajtót, de ahogy ismét megfordulok egy halk sikoly hagyja el a szám ahogy megpillantom az ágyamon Harryt. - Te....te mit keresel itt? - kérdezem suttogva, miközben egyik kezemmel letörlöm arcomról a könnyeimet. - Téged vártalak. - adja meg a választ. Az ő arca is meggyötört és komor akárcsak az enyém. - Bria talán nem ért rá tovább foglalkozni veled? - kérdezem gúnyosan, a legjobb védekezés a támadás, vagyis ebben az esetben én most ezt alkalmazom. - Már megint itt tartunk? - sóhajt fel miközben feláll és közelebb sétál hozzám. - Tudom hogy vele voltál. - egyenesen a szemeibe nézek. - Te miről beszélsz? - értetlenül mered rám. - Vissza mentem a kórházból a buliba és ti akkor már leléptetek. A barátaid mondták hogy táncoltatok és csókolóztatok, aztán együtt elmentetek, idézem...szobára. - szembesítem azzal amit tudok és kíváncsian várom a reakcióját. - Flor, ez nem igaz. - kiált fell. - Amikor elmentél a kórházba azzal a szarházival én nagyon kiakadtam. Leléptem a buliból és kiszellőztettem a fejem, aztán rögtön ide jöttem. Már több mint egy órája itt várlak. - mondja komoly hangon. - Azt várod hogy ezt most elhiszem? - kérdezek vissza, bizalmatlanul. Már a fejem is belefájdult a sok sírásba és most ez a beszélgetés Harryvel...túl sok nekem. - Hinned kell nekem, mert igazat mondok neked. - még egy lépést tesz felém és így már egészen közel áll hozzám. - Sosem csalnálak meg. - suttogja miközben a szemembe néz. - Szakítottunk, nem számítana megcsalásnak. - nagyot nyelek mert rossz érzés ezeket a szavakat kimondani. - Te szakítottál velem. De én nem tudok csak így elszakadni tőled. - egyik kezét az arcomra simítja. - Beléd szerettem Flor! Képtelen vagyok már létezni nélküled. - már az ő szemei is csillognak ami nem könnyíti meg a helyzetem. - Nincs alkohol szagod. - állapítom meg a tényt ami most egyáltalán nem illik a pillanatba. - Nem szoktam inni, csak nagyon ritkán. De hogy jön ez most ide? - Harry zavartan pislog rám. - Wade és a többiek azt is mondták hogy sokat ittál. - adom meg neki a választ. - Kurvára hazudtak neked, hát nem érted? - Harry állkapcsa megfeszül. - De, értem. - bólintok. - Esküszöm neked hogy semmi nem igaz abból amit neked mondtak. És elhiheted hogy rohadtul szét fogom verni a pofájukat amiért be akarnak mocskolni előtted. - düh lobban a tekintetében. - Hiszek neked Harry. - szólalok meg ismét és valóban így is van. Ismerem már Wadet, tudhattam volna hogy hazudik és most a tények is ellene szólnak, hiszen Harry tényleg nem ivott és most itt van, nem pedig Briaval. - Minek az embernek ellenség ha ilyen barátai vannak. - feszülten túr a hajába, látszik rajta hogy valóban dühös és bántja hogy a barátai áskálódtak a háta mögött.  - Sajnálok mindent amit mondtam neked a bulin. - hirtelen mozdulok és átölelem a derekát miközben mélyen magamba szívom az illatát ami végre megnyugtat. - Szeretlek. - szorosan bújok hozzá. Tudom hogy most szánalmasan festek, ahogy szinte rá akaszkodok, de nem érdekel. A szerelem amit iránta érzek bekebelezte már a józan eszemet is. - Én is szeretlek, kicsim. - átölel és a becézése melengeti a szívem. - Igazad volt mindenben. Noel direkt provokálni akart téged. A kórházban bevallotta és azt is hogy szerelmes belém. - hadarom, azt akarom hogy mindenről tudjon. - Ezt eddig is tudtam. De örülök hogy már te is látod hogy mi a célja. - a hajamba csókol és úgy érzem ezzel el is engedjük ezt a témát. - Azt hittem elveszíttettelek. - kezei közé veszi az enyémeket és összefonja ujjainkat. - Amikor csak úgy ott hagytál a kertben. - hátrálni kezd és pár lépés után az ágyra ül, engem pedig az ölébe húz. - Sajnálom. - sírom el magam ismét, miközben az ölébe ülök vele szembe, lábaim a két oldalán, kezeim pedig a nyaka köré fonom. - Felejtsük el. - homlokát az enyémnek dönti. - Csókolj meg. - szinte könyörgés a kérésem, éhezem a csókjára. - Már azt hittem soha nem kérsz rá. - mosolyodik el, de válaszra már nem ad időt. A szája lassan éri el az enyémet, s lágy puszikkal kezd elhalmozni. Ajkai puhák s csókja kellően buja, ahhoz, hogy a kezem a tarkójára csússzon és még többet akarjak édes ízéből, amely az elmémet elködösíti. A testem annyira forróvá válik, hogy a ruha szinte már égeti a testemet. Egyik kezével megfogja az arcomat, a másikkal továbbra is ölel. Nyelve az enyémhez simul, miközben a mellkasunk újra, s újra találkozik a heves lélegzetvételeinknek köszönhetően. - Érezni akarlak Harry. - szakadok el tőle egy pillanatra hogy tudassam vele mit is akarok igazán, majd a pólója alá nyúlva végig simítok izmos hasán aztán megszabadítom a könnyed anyagtól hogy láthassam a tetoválásokkal díszített számomra tökéletes felsőtestét. - Ahogy én is téged, kicsim. - hirtelen áll fel, de engem továbbra is az ölében tart majd lassan az ágyra dönt és fölém magasodva újabb csókra hívja ajkaimat. 

Eddig még csak egyszer feküdtem le vele, ami lássuk be életem első szeretkezése is volt egyben és most azt akarom hogy újra éljük át azt amit akkor. Kezeimmel a hátán simítok végig, izmainak minden mozzanatát érzem, ahogyan tarja magát felettem, s a jobbja már a testemen simít végig egészen a ruhám cipzárjáig.  - Dögös vagy ebben a cuccban, de nélküle akarlak látni. - elszakad tőlem, feltérdel a lábaim között és a kezemnél fogva engem is felhúz így szabad utat teremtve a kezének amivel lehúzza a cipzárt és kiszabadít a mini ruhámból és egyúttal a melltartótól is megfoszt. Egyik kezével végig simít a hajamon és újra csókol, hevesen, éhesen kap a lüktető ajkaim után, amelyek nem kétségesek, hogy pirosak még mindig az előző csóktól. Másik keze pedig bátran csúszik le a nyakam vonalán, érintve a mellemet is. Hasamat sem hagyja figyelem nélkül, de nem áll meg egy percre sem. Egyenes a lábaim közé vezeti vándorló kezét, amely végigsimít rajtam. Elválok tőle, homlokát az enyémének támasztja, az ujjai pedig tovább cirógatnak, a bugyim vékony anyagán keresztül majd derekamnál fogva megemel finoman, hogy lehúzza rólam az anyagot, és visszadönt az ágyra....