32. Rész: Elköteleződés

Zene: Isak Danielson - Hold My Hand

~ Florence Mia Collins ~

Takaró fedi a testemet, arcom Harry mellkasán pihen, míg a hasán elnyúló kezemet lágyan simogatja. Hajam a hátamhoz tapad, ám Harry a vállaimról elhúzza a szálakat és az izzadt testemet még jobban betakarja. A légzésünk már normalizálódott, a csend körül ölel bennünket, melyet mindössze az odakint zuhogó eső vadsága zavar meg. Felpillantok a férfira, aki lehunyt pillákkal pihen, az ujjai még mindig simogatnak, s olykor a hajamba is puszil. Meglep ez a hirtelen fordulat, de kihasználom az időt a közelében, annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, mennyire nem ismerjük még egymás minden gondolatát. Ezen szeretnék változtatni, de azt is tudom, hogy nem csak rajtam múlik, így remélem, hogy kellő partner lesz benne, hogy a kapcsolatunk még ennél is erősebb legyen. Megrázom minimálisan a fejemet, ezzel elűzöm a gondolatokat, amelyek ostobaságnak tűnnek a jelen helyzetünkben. Felülök, a takaró lecsúszik rólam, de nem zavartatom magam. Kinyúlok az éjjelli szekrényem felé és a vizes palackot felemelem. Érzem, hogy Harry ujja a gerincem vonalán szánt végig. Elmosolyodom, s pár korty hűs vizet iszok. Mocorgása elér hozzám, felül, az ujjai az enyéim közé fonódnak a palackon, és a szája elé húzza, hogy ő is egy kis frissítőt vehessen magához. Elengedi a palackot, én pedig visszatekerem a kupakot, s a helyére teszem. Harry hűvös ajkait a vállamra nyomja. Oldalra pillantva találkozik a tekintetünk, a zöld szemei az enyéimbe mélyednek. Egyikünk sem szólal meg, de azt hiszem, hogy ennek így kell lennie. Jó érzés ilyen békésen, kettesben eltölteni egy kis időt. Visszahanyatlik, maga után húz engem is és teljesen magára von. Lábaim közrefogják a csípőjét, míg ő eligazgatja körülöttünk a takarót, hogy visszaburkolózzunk a melegbe. Hajam függönyként hullik körénk, melyet egy oldalra igazít és lehúz magához egy gyengéd csókra. Combjaimat cirógatja, nyelve enyémhez simul, s én újra elveszek a csókjában. A pillanat azonban nem tart sokáig, a kollégiumi szoba ajtaján a zár kattan és kitárul, reagálni sem tudunk, Lia halk sikolya tölti be a szobát. - Jézusom. Ezt nem akartam látni. - Lia egyik kezét a szeme elé kapja hogy eltakarja azt, de az arcán mosoly bujkál. - Kopogni nem tudsz húgi? - Harry szól rá nevetve. - Miért kopognék a saját szobámba? - Lia kérdez vissza, jogosan hiszen ez az ő szobája is. - Ne haragudj Lia. - nézek bocsánatkérően a barátnőmre miközben feljebb húzom magamon a takarót. - Nem haragszom. - csóválja a fejét. - Adnál öt percet nekünk, hogy felöltözzünk? - Harry szólal meg ismét. - Ja, igen. A folyosón várok. - Lia zavartan lép ki a szobából is becsukja maga mögött az ajtót. - Ez nagyon ciki volt. - kuncogok miközben Harryhez bújok. - Ő csak Lia. - vonja meg a vállát. - Legközelebb ha kettesben akarunk lenni talán mehetnénk hozzád. - ajánlom fel abban bízva hogy nem veszi tolakodásnak, vagy nem hiszi azt hogy teljesen rá akarok telepedni. - Vagy akár oda is költözhetnél hozzám. - mondja határozottan mire én felnevetek. - Most ezen mi volt ilyen vicces? - kérdezi sértetten miközben kimászik az ágyamból és öltözni kezd. - Azt hittem viccelsz. - elsápadok amikor megértem hogy az előbb teljesen komolyan beszélt. - Nem szokásom ilyenekkel viccelni. - vonja meg a vállát majd belebújik a nadrágjába. - De Harry ez őrültség lenne. Három hete ismerlek csupán. - mutatok rá a valóságra. Tény hogy szeretem és vele akarok lenni, de három hét után összeköltözni vele, hatalmas felelőtlenség lenne a részemről és tőle is elhamarkodott döntés lenne. - Oh, értem. Szóval három hét után lefeküdni velem tök normális, de összeköltözni már őrültség lenne. - feszülten húzza magára a pólót és úgy tűnik valóban dühös amiért nem értek egyet azzal amit akar. - És még te kételkedtél abban hogy komolyak e a szándékaim. - teszi hozzá gúnyosan. - Megint veszekedni próbálsz velem, valami olyan abszurd ötleten amit szerintem még te sem akarsz igazán. - mondom komolyan. - Ne háríts és főleg ne akarj engem beállítani úgy mint aki elcseszte a hangulatot. - már a cipőit veszi magára és én is öltözni kezdek. - Harry! - hitetlenkedve ejtem ki a nevét, fel sem tudom fogni hogy most komolyan azért haragszik rám mert nem akarok hozzá költözni. - Hagyjuk Flor. Most elmegyek. Majd hívlak. - zárja rövidre a témát és búcsúzás nélkül kisétál a szobából én pedig csak bambán bámulok utána. Nem hiszem el hogy ez a beszélgetés megtörtént, ahogy azt sem hogy a gyönyörű együtt töltött percek csak úgy elillantak. - Miért sietett el Harry úgy mint akit üldöznek? - Lia sétál be ismét. - A bátyád nem normális. - jegyzem meg. - Ezt eddig is tudtam. Olyat mondj ami még nekem is új. - vonja meg a vállát. - De mesélj. Mi a baj? Megint összevesztetek? - kérdezi aggódva miközben közelebb jön hozzám. - Úgy is mondhatjuk. - bólintok. - De megint mi történt? - felsóhajt és leül mellém az ágyam szélére.

- Feldobta az ötletet hogy költözzek hozzá én meg kinevettem. Esküszöm azt hittem hogy viccel, de úgy tűnik komolyan beszélt. - feszülten túrok a hajamba. - Azt akarja hogy költözz hozzá? - Lia szája tátva marad. - Aha. És amikor elutasítottam, dühös lett. Nem tudok rajta kiigazodni. Egyik percben még szerelmet vall és kényeztet, aztán villámcsapásként változik a hangulata. - szomorúan hajtom le a fejem. - Hát a hallottak után már én sem tudok rajta kiigazodni. - Lia még mindig csodálkozva néz rám. - Ezt most hogy érted? - érdeklődök. - Figyelj Flor! Ismerem Harryt már kicsi korunk óta, én tényleg mindent láttam már az életéből és abból hogy milyen is tud lenni, de ez....ez az énje még nekem is új. Ahogy veled viselkedik és amiket művel mostanában az egyszerűen hihetetlen. - magyarázza teljesen komolyan beszélve. - Harry soha nem verekedett de érted már kétszer is megtette. Aztán most itt van az összeköltözés gondolata is, nem volt soha olyan típus aki kész ilyen szintre emelni egy kapcsolatot sőt még csak normális kapcsolata sem volt előtted. Én úgy látom hogy te vagy rá nagy hatással és kész elköteleződni. - teszi hozzá már mosolyogva. - Ez jó dolog Flor. És igen lehet hogy gyorsan haladtok de mit számít ez ha szeretitek egymást. A szerelemben nem létezik idő, az vagy van vagy nincs. Mire vársz? Mi történhet? Ha nem működik az együtt élés akkor is lesz lehetőséged visszajönni a kollégiumba. - bíztat és én szóhoz sem jutok. - Én csak attól félek hogy túl nagy nyomás nehezedik majd ránk azáltal hogy igazi felnőtt kapcsolatba kezdünk. - jegyzem meg halkan. - Egy próbát megér nem? - kacsint rám. - Kezdem úgy érezni hogy ki akarsz dobni a szobából. - nézek rá gyanakvóan de a végére elnevetem magam. - Hiányoznál Flor hidd el, de azt akarom hogy te és a bátyám boldogok legyetek. Ő a testvérem és te vagy a legjobb barátnőm, az már csak plusz ráadás hogy összejöttetek. - nevet fel ő is. - Igazad van. - bólintok végül, talán tényleg csak az én gyávaságom az ami gátat szab egy közös életnek amit Harryvel tölthetnék. - Hívd fel. - bíztat Lia és a kezembe nyomja a telefonom. - Most még biztos dühös rám. - tiltakozok azonnal. - Pont ezért hívd fel. - noszogat és én átveszem tőle a telefonom. - Jól van. Felhívom. - sóhajtok fel végül és tárcsázom Harry számát...