38. Rész: Kimberly

Zene: Kodaline - Latch

~ Florence Mia Collins ~

Még mindig zaklatott vagyok azok után amiket Noel a fejemhez vágott, ami nem is csoda hiszen csak fél óra telt el azóta. Még mindig úgy érzem hogy jó döntés volt ott hagyni őt, mert nem bírtam volna tovább vele veszekedni. Olyan mintha Noel lenne a lelkiismeretem, ugyan azokkal a szavakkal dobálózik amiktől én is félek, csak annyi a különbség hogy őt a féltékenység és az önzőség hajtja, én viszont csupán csak félek, ami meg érthető részemről. Harry az első normális kapcsolatom és azt akarom hogy működjön minden szempontból és talán naív vagyok de úgy érzem hogy számomra ő az igazi, ezáltal pedig nem is tudok mást elképzelni magam mellett. Tudom, tizennyolc évesen kijelenteni hogy megtaláltad az igazit, nevetséges és képtelenségnek tűnhet, de én tudom mit érzek. Harry már örökre a szívem és a gondolataim mozgató rugója marad. Harry lakásához érve felpillantok és örömmel veszem tudomásul hogy fel van oltva nála a villany, ami egyet jelent azzal hogy itthon van. A ház bejáratán éppen egy idős nő lép ki, így szerencsére nem kell csengetnem, egyenesen fel mehetek a lépcsőházban. Minél előbb Harry karjai között akarok lenni. A lakása ajtajánál még is megtorpanok amikor egy idegen női hangot hallok kiszűrődni. - Igen, tudom. - a nő hangosan beszél ezért tisztán hallom őt. Hirtelen mozdulok és bekopogok, kíváncsi vagyok hogy Harry milyen magyarázatot fog erre adni. - Ki az? - Harry szól ki. - Flor vagyok. Engedj be, kérlek. - felelem és várok. - Kicsim, mit keresel te itt? Azt hittem órád lesz. - résnyire nyitja csak ki az ajtót és mintha félne beengedni, nem is teszi. - Összevesztem Noelel. Bemehetek? - kérdezem úgy mintha nem tudnám mit akar előlem eltitkolni, vagy pontosabban kit. - Elég nagy rumli van. Inkább menjünk el ebédelni. - elmosolyodik és kilép az ajtón. - Ebédelni? Délelőtt fél tízkor? - megállítom őt és mielőtt még becsukhatná a lakás ajtaját, belököm azt. Elsőre tudom hogy hazudott, hiszen a lakása mint eddig mindig, most is ragyog a tisztaságtól, az imént hallott női hang tulajdonosát viszont egyenlőre még nem látom. - Ki van itt Harry? Kit rejtegetsz? - vonom kérdőre miközben beljebb sétálok a nappaliba. - Senkit. - csóválja a fejét. - Hallottam a hangját, szóval ne hazudj. - kérem egyenlőre még nyugodt hangon. - Bébi, ne legyél nevetséges. - Harry félre biccenti a fejét és úgy néz rám, komolyan azt várja hogy elengedem ezt a témát, de téved, mert én tudom hogy van itt valaki. - Harry most még van lehetőséged igazat mondani, utána már nem leszek kíváncsi a magyarázatodra. - figyelmeztetem és azt hiszem tudja hogy a fenyegetőzésem nem alaptalan. - Oké, rendben. De ne akadj ki. - forgatja a szemeit. - Nem ígérhetem. - vonom meg a vállam feszülten. - Kim, gyere elő. - Harry a fürdő felé beszél ahonnan végül ki is lép az említett hölgy. - Hello. - mosolyog rám a lány. - Szia. - suttogva köszönök vissza neki, összezavar a helyzet és tudni akarom ki ő. - A nevem Kimberly. - nyújtja felém a kezét amire én csak rápillantok de nem fogok vele kezet. - Nem kell féltékenynek lenned. Semmi közöm Harryhez. - neveti el magát, vagy éppen engem nevet ki. - Nekem nem úgy tűnik. - jegyzem meg miközben Harry felé pillantok, abban bízva hogy végre egyikük megmagyarázza nekem hogy mi folyik itt. - Ő Ethan volt barátnője. - Harry végre megszólal. - És mit keres itt? - kérdezem kíváncsian. - Magyarázatot akarok. Ethan csak úgy kidobott mert szerelmes lett Liaba. - Kim, átveszi a szót. - És a magyarázatot miért Harrytől várod? - kérdezem egyre feszültebben. - Mert ő Lia bátyja. Ismerem őket, párszor meglátogattam Ethant. - a lány leül a kanapé karfájára és úgy beszél tovább. - Ne haragudj de még mindig nem értem hogy miért Harryvel beszélsz a problémáidról. Ethan szakított veled, beszéld meg vele amit akarsz. - fejtem ki a véleményem. - Kicsim, Kim kiborult, szüksége van támogatásra. - Harry próbál meggyőzni, sikertelenül. - Lia a húgod és a legjobb barátnőm. Támogatni én csak is őt fogom. És azt ajánlom Harry, ne feszítsd tovább a húrt. Már is így is sokszor egy cérnaszálon függöt a kapcsolatunk. Döntsd el mit akarsz. - keményen beszélek, de úgy érzem erre szükség is van és nem gondolom hogy kegyetlen lennék, hiszen a mi helyünk Lia mellett van, nem Kim mellett. - Hogy jön most ide a kapcsolatunk? - kérdezi hitetlenkedve. - Egy idegen lány van a lakásodon, akit próbáltál előlem elrejteni és akit szívesen támogatnál, úgy hogy tudod Lia az aki a riválisa. . - mutatok rá a valóságra. - Én nem akarok rosszat Lianak. - Harry csóválja a fejét. - Ez esetben azt hiszem Kim, itt az ideje hogy távozz. - fordulok a lány felé. - Ez nem a te lakásod. Nem dobhatsz ki. - gúnyosan mosolyog rám, de szerencsére ez Harry figyelmét sem kerüli el. - Ami azt illeti, de. Ez az ő lakása is. - Harry mellém áll és én megkönnyebbülök. Örülök hogy megértette végre hogy bár lehet hogy Kim régi ismerőse, akkor sem ő az aki mellett ki kell tartania. - Elmegyek. - Kim sértetten feláll és többet nem is mond, távozik a lakásból és én elégedetten nézem ahogy becsukódik mögötte az ajtó. - Nem hiszem el Harry hogy képes voltál őt lelkileg ápolni, miközben tudod hogy Lia és Ethan mennyire szeretik egymást. Ez a lány nem teheti tönkre azt ami közöttük van. - mondom határozottan amikor már kettesben vagyunk. - Tudom, hülye voltam, de egyszer csak megjelent itt és nem tudtam mit kellene tennem. Amióta ismerlek jobb ember akarok lenni és most is e szerint akartam cselekedni. - bűnbánóan lép felém. - Mindegy felejtsük el. - sóhajtok fel.

Az igazság az hogy engem Kim nem érdekel, egy cseppet sem, viszont ha Lia és Ethan közé akar állni és balhézik, az biztos hogy nem most találkoztunk utoljára, mert ahogy mondtam is neki, én mindvégig Lia mellett fogok állni. - Mi a baj, bébi? Feszült vagy és tudom hogy nem Kim miatt. Amikor ide jöttél már tudtam hogy valami történt. Az óráidra sem mentél be. - Harry felém nyúl és magához von én pedig az ölelésébe olvadok. - Noel szerint én és a családom is hülyék vagyunk amiért belementünk az összeköltözésbe. - röviden még is lényegre törően közlöm amit tudnia kell. - Még szerencse hogy minket Noel véleménye egy cseppet sem érdekel. - Harry az állam alá simítja egyik ujját és a fejemet megemelve késztet rá hogy a szemébe nézzek. - Engem azért érdekel, ő is a barátom. - halkan és szomorúan ejtem ki a szavakat. - Nem, kicsim. Noel nem a barátod. Lehet hogy te annak tartod őt, de nem az. Noel egy srác aki érthető okokból beléd szeretett és képtelen felfogni hogy nem kaphat meg. - Harry magyarázza higgadtan. - Harry! - fejcsóválva meredek rá. - Ez az igazság. És ezt te is tudod. A barátság amit annyira erőltetsz közöttetek soha nem fog működni. - teszi hozzá komolyan. Tudom hogy igaza van, csak nehéz elfogadnom, mert Noel fontos a számomra, azonban szerelemmel szeretni tudom hogy soha nem leszek képes, mert a szívem már örökké Harryé....