43. Rész: I see right through you

Zene: Camila Cabello - Liar

~ Florence Mia Collins ~

- Olyan gyorsan eltelt ez a hétvége. - Lia szólal meg miközben ő, Oliv és én is a napon sütkérezünk a parton. Harry és Ethan pedig az egyik sörsátornál ülnek. - De jó volt, nem? Úgy értem én jól éreztem magam. - ülök fel és a napszemüvegemet is feltolom hogy ezúttal haj pántként funkcionáljon. - Igen én is jól éreztem magam. - ért egyet Oliv is. - És ami nagy csodának számít hogy Harry is eljött. - Lia teszi hozzá. - Jó de ő csak azért jött mert Flor is. - cukkolnak a lányok de nem bánom mert végülis igazuk van, Harry csak az én kedvemért jött el és ez is azt bizonyítja hogy tényleg szeret. - Azért neki sem árt egy kis lazítás. - utalok a szerelmemre. - Életében nem lazított annyit mint amióta veled van. - Lia nevet fel. - Ezt hogy kell értenem? - fordulok mosolyogva a barátnőm felé. - Hát tudod az eső sem nyom el minden hangot. - suttogja és én rögtön rájövök hogy mire is céloz. - Jézusom csak azt ne mond hogy....ne. - szinte érzem ahogy elvörösödök. - Miről maradtam le? - Oliv nevetve figyel minket. - Semmi extra csak Flor és Harry hancúroztak az éjjel. - Lia kacsint rám. - Jó azért annyira nem voltunk hangosak. - szégyenlem magam és próbálom kimagyarázni a lehetetlent. - Aha. Akkor csak nekem túl jó a hallásom. - Lia nevet fel. Tegnap este eszembe sem jutott hogy Lia és Ethan sátra közvetlenül mellettünk van. Harry annyira elvarázsolt hogy gondolkodni is elfelejtettem. - Na nem mintha ti szentek lennétek Ethanel. - Oliv tereli a témát ezúttal Liara. - Ki kérem magamnak. - Lia nevet és látszik rajta hogy pontosan tudja hogy ő sem szent. Persze ez a kis szó csata nem vita közöttünk, ha úgy vesszük egy egyszerű csajos kibeszélős perc amikor megosztjuk egymással a hálószoba titkokat. - Na jó elismerem. Mi sem unatkoztunk. De ne csodálkozzatok rajta, Kim végre lekopott rólunk. Meg kellett ünnepelni. - közli és ezzel eszembe is juttatja Kimet. - Oh tényleg, mi lett Kimel? - kérdezem kíváncsian. - Ethan nem mondott részleteket csak annyit hogy amikor ott hagytuk őket a kollégiumban Harryvel, nem sokkal kásőbb megjelent Kim és Harry volt az aki végül elintézte hogy Kim elengedje végleg Ethant. - Lia boldogan osztja meg velünk az információt, bennem viszont felizzik a kíváncsiság szikrája. De tudom hogy a részleteket csak is egy személytől tudhatom meg és az nem más mint Ethan. Harry valószínüleg ködösítene vagy lerázná a témát ha rákérdeznék, de Ethan tartozik nekem ennyivel hiszen segítettem neki Liaval kapcsolatban amit persze nem akarok a szemére vetni de tudni akarom hogy Harry mit mondott Kimnek ami miatt a lány lelépett még a városból is. Ismét a fiúk felé pillantok és látom ahogy Ethan elindul a mosdók felé ami szerencsére kellő távolságra van Harrytől és nem is lát el odáig. - Csajok, mindjárt jövök. - állok fel és leporolom magam. - Hová mész? - Lia néz fel rám. - A mosdóba. - felelem és már indulok is az említett helységek felé. Jó pár métert kell megtennem de nem is baj, mert remekül időzítek és Ethan pont akkor jön ki amikor én oda érek. - Ethan. - suttogom a nevét majd megragadom a kezét és az egyik bódé takarásába húzom magammal. - Flor! A frászt hozod rám. - lenéz rám és a szemei értetlenséget tükröznek. - Beszélnünk kell. - sietve beszélek hiszen nincs sok időnk. A többieknek gyanus lesz ha túl sokat időzünk el tőlük. - Miről? - suttog ő is amiért hálás vagyok mert nem akarom felhívni magunkra a figyelmet. - Mit mondott Harry, Kimnek? - teszem fel a kérdésem habozás nélkül. - Oh hát semmi különöset. - zavarba jön ami elárulja hogy hazudik. - Ethan. - nézek rá ellentmondást nem tűrve. Tudnia kell hogy nem adom fel amíg ki nem vallatom. - Flor, te is tudod hogy Harry soha nem finomkodott a nőkkel, te vagy a kivétel. Nem akarom hogy miattam legyen közöttetek vita. - aggódik, tehát valami olyat mondott Harry ami biztos hogy nekem nem tetszene. - Most azonnal mond el Ethan. - követelem miközben kilesek a bódé mögül hogy megbizonyosodjak arról hogy a többiek még nem keresnek minket. Harry éppen a sörébe kortyol, Lia és Oliv pedig a parton nevetgélnek. -  Nem lehet. - csóválja a fejét. - Én segítettem neked. - egyenesen a szemébe nézek, nem akarom felhánytorgatni neki, de annyira makacs hogy muszáj vagyok kijátszani ezt a lapomat is. - Jó legyen. - sóhajt fel. - Harry nagyon durván megalázta Kimet előttem. Kim sírt és elment. - rövid választ kapok de ez is több mint a semmi. - Megalázta? Hogyan? - elszörnyedek és mindenféle gondolat fut át az agyamon. - Flor. - Ethan arcán bűntudat suhan át. - Ennyire szörnyű? - egy lépést hátrálok és nem tudom mit kellene most tennem. - Lianak és nekem segített, a jószándék vezérelte. - azonnal védelmébe veszi Harryt. - Megalázott egy lányt és te még azt mondod hogy a jószándék vezérelte? - kiáltok fel. - Mit tett? - ismét Ethan elé lépek most már semmi nem tarthat vissza attól hogy megtudjam az igazat. - Úgy bánt vele mint egy utolsó senkivel. Azt mondta neki hogy nevetséges és hogy jobban teszi ha békén hagyja Liat vagy vele gyűlik meg a baja. - Ethan mesélni kezd. - Jó de Liat védte. - próbálok valami mentséget keresni a férfi számára akit szeretek. - Kim nem volt könnyű ellenfél. Természetesen dacolt Harryvel.  Nézd én voltam a hibás mert csak némán álltam és hagytam hogy Harry végezze el a piszkos munkát helyettem. - Ethan tényleg bűntudattól szenved. - Megragadta Kim kezét és el kezdte kivezetni az épületből, közben olyan dolgokat mondott neki amivel végképp elérte hogy Kim még embernek se érezze magát. Még most is látom magam előtt ahogy könnyes szemekkel rámnézett és azt mondta hogy feladja. Harry ért ahhoz hogyan tegyen padlóra egy lányt lelkileg, ezt alkalmazta Kimen is. - Ethan lezárja a témát és bár nem kedvelem Kimet és természetesen maximálisan Lia oldalán állok, azért sajnálom őt. A helyébe képzelem magam és könnyek szöknek a szemembe. - Harrynek meg van a múltja Flor ezt el kell fogadnod ahogy azt is hogy veled ezt soha nem tenné. Hidd el szeret, ez nem változtat semmin. - Ethan próbál meggyőzni. - Attól még az is ő aki sárba tiport fogalmam sincs mennyi női lelket. - sarkon fordulok és kilépek a bódé mögül ezzel magára hagyva Ethant. - Hol voltál eddig? - Lia fordul felém amikor visszaérek hozzájuk. - Hé te sírtál? Mi a baj? - Oliv aggódva néz rám. - Kiderítettem hogy Harry mit tett Kimel. - mondom ki halkan, de egyikükre sem nézek, csupán a tó hullámzó vizét bámulom. - Ethan elmondta? - Lia sóhajt fel. - Igen, de gondolom amikor azt mondtad hogy te nem tudsz semmit hazudtál. - dühösen fordulok a legjobb barátnőm felé. - Csak annyira hazudtam neked mint te nekem amikor eltitkoltad hogy Ethanal találkozgatsz. - vág vissza. 

- Hé, nehogy összevesszetek itt nekem. - Oliv állít le minket aminek örülök mert nem akarok Liaval veszekedni. - Harry megváltozott amikor téged megismert. Szeret téged teljes szívéből és bármit megtenne érted. A régi barátaitól megvált és konkrétan minden kívánságodat lesi. Sokat változott hogy kiérdemeljen téged. Az amit Kimel tett nem róla vagy rólad szólt, hanem arról hogy szeret engem annyira hogy egy percre ismét a régi énjét hozta előtérbe hogy engem, a húgát megvédjen. Én sem rajongok azért ha egy nőt megaláznak hiszen én is nő vagyok, de Harrynek hálás vagyok hogy megtette mert értem tette. Ő a testvérem és akkor sem ítélem el ezért ha te most haragszol. - Lia indulatosan beszél és el is gondolkodtatnak a szavai. Igazat kell neki adnom. Harry már nem az aki régen volt és amit Kimel tett azt csak is Liaért tette, nem haragudhatok rá ezért. - Sajnálom. - sóhajtok fel. - Igazad van. - ismerem el őszintén. - Tudom hogy igazam van. - Lia mosolyog rám bíztatóan. - Két hülye liba. - Oliv megkönnyebbülve karol át egyik kezével engem míg a másikkal Liat, ezzel egy nagy ölelésbe vonva minket. - Gyertek, mártózzunk meg a vízben. - nevet fel és ezzel vissza is hozza a jókedvünket. Az iménti feszültség és harag elillan belőlem...