7. Rész: First Kiss

" A csókok közt csak az elsőnek és az utolsónak van értéke. "

Móra Ferenc

~ Florence Mia Collins ~

- Szia! - integetek Noelnek aki az egyetem udvarán vár rám. Hamar eltelt a nap és máris délután fél négy van. - Szia! - mosolyogva fogad. - Haza megyek a kollégiumba átöltözök és kicsit felfrissítem magam. - mondom kedvesen. - Oké. Ötre ott leszek érted. - bólint. - Rendben. Addig is szia. - jókedvűen köszönök el tőle és sietek is a kollégium felé ami gyalog tíz percre van. Hamar haza érek de a szobába érve kellemetlen meglepetés fogad. - Harry, mit keresel itt? - nézek kérdőn a fiúra aki az ágyamon ül. - Ez a húgom szobája, minden jogom meg van itt lenni. - feleli könnyedén. - Hát azért ez nem éppen igaz. Ez az én szobám is és Lia nincs itt, szóval neked sincs itt keresni valód. - közlöm vele és a szekrényemhez lépve a ruháim között kezdek válogatni. - Mit veszel fel a randira? - érdeklődik miközben nem zavartatva magát eldől az ágyamon és onnan figyel. - Semmi közöd hozzá és utoljára mondom hogy menj el. - sóhajtok fel. Idegesít hogy itt van. - Én pasi vagyok, segíthetek. Próbálj fel pár ruhát és majd megmondom melyik a legjobb. - ajánlja fel de a hanglejtésén érzem hogy szórakozik velem. - Felejtsd el. - horkanok fel. - Elfordulok. ígérem. - nevet fel. - Nem fogok levetkőzni amíg itt bent vagy. - jelentem ki határozottan. - Akkor ebben a ruhában mész. - kacsint rám. - Húzz el Harry. - szólok rá. - Talán zavarok? - ártatlan képet vág mintha nem tudná a válaszom. - Igen, eléggé zavarsz. Idegesítő a jelenléted és az agyamra mész ma. - utalok az órán történtekre is. - Az agyadra megyek? Szóval minden gondolatod én vagyok? - pimaszkodik miközben feláll az ágyról. - Álmodozz csak. - csóválom meg a fejem. - Úgy ahogy te álmodozol rólam? - tovább feszíti a húrt. - Te hülye vagy. - nevetek fel már kínomban. Lia mondta korábban hogy Harry hangulat ember, de nem sejtettem hogy ennyire. Képtelenség rajta kiigazodni. Amikor a bulin először találkoztam vele egy igazi tuskó volt, aztán tegnap a kávézónál ismét egy ellenszenves oldalát ismertem meg, ma irodalom órán idegesítő volt és most...most tolakodó és ahw, nem tudok kiigazodni rajta. Harry Styles a legbonyolultabb ember akivel valaha találkoztam. - Ő ki? - témát vált és a kérdése miatt felé fordulok. Liza képét tartja a kezében. - A húgom. - felelem egyszerűen. - Tedd le a képét. - utasítom. - Hasonlít rád. - jegyzi meg és visszateszi a helyére. - Tudom. - vonom meg a vállam, nem akarok vele beszélgetni, főleg nem Lizaról. - És ők kik? - egy másik képet fog a kezébe. - A nagyszüleim. - sóhajtok fel. Ez a kíváncsiság a részéről már tényleg kezd idegesíteni, mert készülődnöm kellene, de ő feltart. - Nem látok képet a szüleidről. - szólal meg ismét ezzel kényes témát érintve. - Mert meghaltak. - suttogom magam elé és inkább a szekrényemhez fordulok ismét, nem akarom hogy lássa a tekintetemben a könnyeket amik a szüleim említésekor jelennek meg, minden alkalommal. - Sajnálom. - fújja ki a levegőt, érzem rajta hogy ezt most nem tréfálja el, aminek őszintén örülök. - Semmi baj, nem tudhattad és már öt éve történt. - kedvesen beszélek hozzá. - Engem apám elhagyott amikor hét éves voltam. - jegyzi meg komoran és fogalmam sincs miért mondja ezt most el nekem, de nem teszem szóvá mert sejtem hogy ez neki kényes téma és én ezt tiszteletben tartom. - Igen, tudom. Lia mondta. - leülök mellé. - Bírom az apját. - Harry elmosolyodik, most egy érzékenyebb oldalát látom. - Lia is szereti az anyukádat. - mosolyodok el. - Igen. - bólogat egyetértően. - Komolyan Noelel akarsz randizni? - hirtelen vált ismét témát. - Ő hívott el, én pedig igent mondtam. Helyes srác és kedves. - válaszolok magam sem tudom miért. - Az eddigi pasijaid is unalmasak voltak? Mert akkor megértem hogy ez a tipus az eseted. - nevet fel. Én azonban nem szólalok meg, a hallgatásom pedig elárul, nekem még nem volt barátom, de ezt nem fogom kimondani mert nem tartozik rá. - Jól sejtem hogy a hallgatásod azt jelenti hogy még te nem randiztál és nem jártál senkivel? - tapintatlanul rákérdez. Nem reagálok, inkább felkelek és ismét a szekrényemben kezdek kutatni valami viselhető ruha után. 

- Első csók? - újabb kérdés amit nem válaszolok meg. - Flor! - mögém sétál és egyik kezemnél fogva maga felé fordít. - Nem volt még egyik sem. - olyan halkan beszélek hogy alig értem amit mondok. Harry nem szólal meg, egyik keze a derekam köré simul és magához húz, mellkasunk egymáshoz simul, másik kezét az arcomra simítja és lehajol. Legalább tíz centivel magasabb mint én de most erre a tényre sem tudok koncentrálni. Ajkai az enyémekhez közelítenek és teljesen lebénít, nem vár sokat, csupán néhány másodperc és puha ajkai egybe olvadnak az enyémekkel. Gyengéden csókol amit elmélyít és én viszonzom, magam sem tudom miért. Érzem hogy a vér őrült száguldozásba kezd az ereimben és a szívem úgy ver mintha át akarna törni a mellkasomon. Nyelve finoman, incselkedve megérinti az enyémét. Úgy érzem, mintha forrna a vérem, pedig csak a csókja az ami ezt váltja ki belőlem. - Én akartam lenni az első csókod. - suttogja a csókba majd elszakad tőlem. - Tessék? - hebegem kábán. - Érezd jól magad a randin. - eltávolodik tőlem és én semmit sem értek, kérdezni viszont időm sincs mert szó nélkül távozik. Ahogy lassan felfogom hogy mi is történt düh és csalódottság kerít hatalmába. Harry kijátszott és ellopta az első csókom. Egyszerűen csak játszott velem. Tudhattam volna, én ostoba. De hazudnék ha azt mondanám hogy nem volt kellemes a csók. Az órára pillantok ami fél ötöt mutat, eszembe jut Noel és sietve kezdek készülődni a randira, nem akarom megváratni. Noel rendes srác, nem olyan mint Harry...