10. Rész: Touche

" A gúny a szellemesség legsilányabb megnyilvánulása. "

E. L. James

~ Florence Mia Collins ~

Az udvaron hűvös van, de nem fázok, kellemes érzés a hideg levegő a felhevült testemnek. Az arcom érzem hogy lángol de nem tudom eldönteni hogy a Harry iránt érzett dühöm vagy a szégyenérzetem az ami miatt szinte lángolok. - Flor! - Lia jelenik meg mellettem és én felé fordulok, szinte előre tudom hogy mit fog mondani. - Miért nem mondtad el? - von kérdőre. - Nem tudom Lia. Talán mert ez nem egy olyan dolog amivel az ember szívesen dicsekedik. - felelem indulatosan. - De sosem láttalak Harryvel. Hogyan történt ez? - újabb kérdéseket tesz fel és látom rajta hogy teljesen össze van zavarodva. - Én sem tudom. Egy hete amikor suli után haza mentem a kollégiumba hogy készülődjek az első randinkra Noelel, Harry ott volt és olyan...furcsa volt. Aztán megcsókolt. - vonom meg a vállam. - Akkor miért randiztál Noelel? - újabb kérdés. - Harry ott hagyott, csak ő akart lenni az első csókom, ő maga mondta. Egyébként is Lia, tudom hogy szereted a bátyádat de kérlek ismerd be hogy ő egy seggfej. Látod most is mit művelt. Egy aljas, szemét. - megremeg a hangom de nem sírok, csak a dühöm kezd elhatalmasodni rajtam. - Noel viszont más. Ő annyira kedves és figyelmes. - teszem hozzá. - És most mi lesz? - Lia átölel ami jól esik és tudom hogy nem haragszik rám ami szintén sokat jelent a számomra. - Semmi. Másfél hete vagyok itt de ennyi idő is elég volt ahhoz hogy kezdjek besokkolni. Ez nem én vagyok Lia. Érted? Ez az egész...kész őrület. - kétségbeesetten pillantok a barátőmre. - Sajnálom Flor. - Lia végig simít a hátamon és támogat. Az ő barátsága az egyetlen jó dolog ami velem történt itt az egyetemen. - Lia! Beszélhetnék a barátnőmmel? - Noel hangja zökkent ki minket a pillanatból. Lia kérdőn néz rám a beleegyezésemre várva de én bólintok neki így magunkra hagy Noelel. - Nézd Flor! Tudom hogy csak egy hete vagyunk együtt, de úgy érzem megérdemlek egy magyarázatot. - kedvesen beszél hozzám, ez is azt bizonyítja hogy Noel jó ember. - Persze hogy megérdemled Noel. - bólogatok. - Mi van Harry és közted? - kérdez rá nyíltan. - Semmi. - vágom rá azonnal az igazságot. - Egy csók volt, semmi több és akkor még nem voltam veled. - teszem hozzá, ezt is tudnia kell. - Uram Isten. - kiált fel. - Hallod te magad? - nevet fel fájdalmasan. - Amikor ide jöttél a harmadik napon randira hívtalak, ezek szerint Harry már előbb célt ért nálad. - mondja feszülten. - Sajnálom ha megbántottalak Noel, de hidd el hogy fontos vagy nekem. Harry egy senki, ő nem érdekel. - próbálok javítani a helyzetemen, de nem sok esélyt látok rá hogy sikerrel is járok. - Fontos vagyok neked? - kérdez vissza. - Ez mit is jelent pontosan? - érdeklődik, de látom rajta hogy pontosan tudja hogy milyen választ fog tőlem kapni. - Egy hét nem túl sok Noel, nem állíthatom hogy szeretlek, legalábbis szerelemmel biztos hogy nem. - nem merek ránézni miközben beszélek. - De kedvellek, éppen ezért adtam esélyt kettőnknek. - sóhajtok fel amikor a mondandóm végére érek. - Nekem ennyi idő is elég volt ahhoz hogy beléd szeressek. - suttogja maga elé és ezzel letaglóz. - Noel...- elhal a hangom, nem tudom mit mondhatnék. - Kérlek adj még egy kis időt nekem. - kérem őszintén reménykedve abban hogy egy nap talán én is szerelemmel nézhetek rá. - Ezek szerint nem akarsz szakítani? - meglepetten lép felém. - Én azt hittem hogy te akarsz szakítani velem, ezek után. - zavartan állok előtte. - Veled akarok lenni Flor és azt akarom hogy te is velem akarj lenni. - egyenesen a szemembe néz. - Veled akarok lenni. - mondom ki halkan. - Harry nem kavarhat be, igaz? - kérdezi bizonytalanul. - Harry nem jelent nekem semmit. - jelentem ki határozottan. - Rendben. - Noel láthatóan megkönnyebbül. - De valamit tudnod kell. - szólalok meg ismét. - Igen? - gyanakvóan pillant rám. - Megígértem Lianak hogy a hétvégén haza utazok velük a szüleik partijára. - félénken beszélek mert nem tudom hogy ezek után Noel hogyan fog reagálni erre. - Ezek szerint Harryvel töltöd a hétvégét? - Noel egyre feszültebb de még mindig udvarias és türelmes. - Nem Harryvel! - kiáltok fel. - Liaval és a szüleikkel. Harryt ahogy tudom elkerülöm. Ígérem. Kérlek bízz bennem. - Noel felé lépek így már egészen közel állva hozzá. - Benned bízom...de benne nem. - feleli kimérten. - Elég ha bennem bízol. - mosolyodok el halványan. - Rendben. - bólint és egyik kezével átkarol. 

- Bízom benned. - magához von és átölel. - Köszönöm. - kezeim közé veszem az arcát és finoman megcsókolom, ezzel mindegyikünkből kizárva a feszültséget. - Vissza akarsz még menni? - szakad el tőlem pár percel később. - Igen. - bólintok miközben Noel összefonja ujjainkat és vissza vezet a házba. A társaság még mindig a kanapén foglal helyet és ahogy meglátnak minket a barátaink, Oliv, Ethan és Lia mosolyogva fogad minket, de Harry arca valami megmagyarázhatatlan érzést tükröz ahogy az összefonódó kezeinkre pillant. Elégedetten nézek a szemeibe, határozottan hogy lássa hogy vesztett, nem jött be a terve. - Úgy tűnik még egy Bria van a csapatban. - Wade nevet fel gúnyosan, ezzel rám célozva. - Ne hasonlítsd hozzám a szűzikét. - Bria kéri ki magának, kicsit túl hangosan is. Fogalmam sincs honnan tudja hogy még szűz vagyok, de aztán rájövök hogy bizonyára abból következtetett erre hogy Harry volt az első csókom, vagyis még nem volt fiúval dolgom. - Bár ha így folytatja már nem sokáig lesz az. - teszi hozzá rajtam nevetve és vele együtt Wade is felnevet. - Nem kell aggódnod Bria, nem tervezek példát venni rólad. A szánalmas ribanc jelző nincs a kitűzött céljaim között. - gúnyos mosollyal nézek a lányra aki el is hallgat. Touche...