11. Rész: Shopping

" Nem vagyok vásárlásfüggő, 

csak szeretek hozzájárulni a gazdaság növekedéséhez. "

~ Florence Mia Collins ~

- Hé, ébresztő! - Lia éles, vidám és már túlságosan is buzgó hangja térít magamhoz az ágyam, s az álmaim nyugalmából. - Lia, kérlek. - ásítok, de nem fordulok meg, míg ő mögém huppan, egyáltalán nem nőies ruganyossággal. - Attól, hogy neked korán kezdődnek az óráid, engem még békén hagyhatsz. - dünnyögöm és a fejemre húzom a takaróm. - Drágaságom, már fél tíz van. - közli könnyedén. - Mi van? - szinte felkiáltok. - Miért nem keltettél fel? Fél óra múlva órán kell lennem. - olyan gyorsan fordulok meg, mintha villám csapott volna belém. - Mert ma kihagyjuk az órákat, holnap utazunk hozzánk és ma ajándékot kell vennem apuéknak, te pedig segíteni fogsz. - magyarázza és közben feláll. - Szóval te eldöntötted hogy én ma nem megyek órákra? - kérdezem komolyan. - Csak három órád lett volna ma Flor. Kérlek! - ismét beveti a kiskutya szemeket. - Nekem az a három óra is fontos lett volna. - sóhajtok fel és kimászok az ágyamból. - Most akkor haragszol? - Lia olyan halkan kérdezi hogy alig hallom a hangját. - Nem. - nézek rá ismét. - Ne haragudj csak feszült vagyok a hétvége miatt. - vallom be végül hogy mi is bánt igazából. Három nap telt el azóta hogy Harry miatt mindenki megtudta hogy csókolóztam vele és azóta még annyira sem várom ezt a hétvégét mint előtte. Nem akarok Harry közelében lenni. - Nem kell aggódnod, út közben majd én felügyelem a bátyámat, otthon meg nem mert úgy sem téged piszkálni a szüleink miatt. - Lia bíztatóan mosolyog rám. Kezdem magam gyereknek érezni, pedig felnőtt nő vagyok. Nem lehet hogy tizennyolc évesen attól kellene tartanom hogy egy srác piszkál majd. Gondolatban kinevetem magam. - Igazad van. Harry bármennyire is idegesít, nem veszek majd tudomást róla. - jelentem ki végül határozottan. - Ez a beszéd. - Lia elégedetten bólogat. - Most pedig felöltözök és mehetünk vásárolni. De most jelzem hogy ha már szabaddá tetted a napomat, én is vásárolni akarok. - a szekrényemhez sétálok és válogatni kezdek a ruháim között. - Mit szeretnél venni? - Lia kíváncsian fordul felém. - Először is kell pár új ruha és talán pár cipő is. Ja és persze én is veszek valamit a szüleiteknek. - felelem miközben kihalászok egy bordó felsőt és egy fekete farmert a szekrényemből. - Flor! - sóhajt fel és hatás szünetet tart. - Legalább egy millió ruhád és cipőd van. A szüleinknek pedig nem szükséges ajándékot venned. - Lia közli a véleményét. - Ruhából soha nem lehet elég. - vonom meg a vállam. - Ami pedig a szüleiteket illeti, engem úgy tanítottak a nagyszüleim hogy vendégségbe üres kézzel nem illik menni. - teszem hozzá és felveszem a felsőm és a nadrágot is majd egy pár fehér converse cipőt is magamra húzok. - Veled nem lehet vitatkozni. - sóhajt fel drámaian. - Lehet, de nem érdemes. - kacsintok rá már a fésűmet szorongatva a kezemben amivel néhányszor átfésülöm a hajam és késznek nyilvánítom magam. - Mehetünk. - állok elé. - Remek, akkor induljunk. - a kezembe adja a táskám és ő is magához veszi az övét. Gondolatban már azt tervezgetem hogy mit veszek, de egyenlőre ötletem sincs, végül úgy döntök hogy majd ha látok valamit akkor okosabb leszek. - Noel és közted minden rendben? Megtudtátok beszélni? - Lia szólal meg ismét már az utcán sétálva. - Igen. Bízik bennem és én nem játszom el a bizalmát. Tényleg szeretném ha működne a kapcsolatunk. - mondom őszintén. - Örülök nektek, tényleg. - mosolyog rám. - Noel az egyik legjobb barátom és már vártam hogy találjon magának valakit aki boldoggá teszi és úgy látom hogy te vagy az a lány aki erre képes. - teszi hozzá bizalmasan. - Még korai lenne biztosat mondani Lia. - fordulok felé egy pillanatra hogy rá nézzek. - Persze, Tudom. - bólogat. - Nem akarok rád erőltetni semmit, csak szerettem volna ha tudod hogy én drukkolok nektek. - közli vidáman. - És mi van veled és Ethanel? - váltok hirtelen témát. - Mi lenne? - nevet fel. - Látom hogy néz rád. - mondom komolyan. Megfogadtam hogy nem teszem ezt szóvá mert nem ismerem még őket olyan rég óta, de ami igaz az igaz. Ethan arca minden alkalommal felderül ha megpillantja Liat vagy ha csak a nevét hallja. - Miért hogy néz rám? - kérdez vissza és látom rajta hogy tényleg meglepi ez az egész téma. - Hát tudod úgy ahogy egy szerelmes fiú néz az imádott lányra. - mosolygok egyfolytában, mert tudva hogy Lia milyen csalódáson ment át tavaly Wade miatt, azt gondolom hogy megérdemelne egy olyan rendes srácot mint amilyen Ethan.

- Jaj ne szórakozz már Flor! - Lia hangosan felnevet. - Ethan és én? - szinte kikéri magának. - Az sosem fog megtörténni. Ethan a barátom, semmi több. - jelenti ki végül. - De lehet hogy ezt csak te gondolod így. - vetem fel ártatlanul. - Barátnője van otthon, New Yorkban. - mondja ki végül azt amivel már engem is elbizonytalanít a meglátásommal kapcsolatban. - Szóval szerintem hagyjuk is ezt ennyiben. - zárja le a témát és én nem ellenkezek. - Gyere, bemegyünk abba a boltba. - finoman megragadja a kezem és az egyik ajándékbolt felé húz maga után. - Mit veszel ajándékba? - forgolódok már az üzletben. - Ötletem sincs. - sóhajt fel tanácstalanul. - De az ott....talán megteszi. - mutat az egyik polcra. - Úgy is szeretnek reggelente együtt kávézni. - Lia erősíti meg a döntését és leveszi a polcról amit kiszemelt. Egy díszdozban, igényesen elhelyezett két részes bögre szett Mr. és Mrs. felirattal. - Szerintem remek ajándék. - értek egyet. - Szeretik a bort? - teszem fel hirtelen a kérdést amikor az én ajándékomat illetően bevillan egy ötlet. - Nem alkoholisták. - Lia elvicceli a kérdésem. - Azt gondoltam. De amúgy szeretik? - pillantok fel majd vissza rá. - Igen. Szeretik a jó borokat, apunak van is gyűjteménye. - kapom meg végre a választ. - Akkor én egy ajándék csomagot veszek nekik amiben jó borok, csokoládé és illat gyertyák vannak. Minden ami jól jöhet egy romantikus estén. - vázolom fel a tervem. - Tökéletes ötlet, de nem akarom őket elképzelni....khm...romantikus helyzetben. - Lia viccelődik és én felnevetek. - Na jó! Inkább megyek összeállítatom a csomagot. - még mindig nevetve hagyom magam mögött Liat hogy a pulthoz sétáljak és el mondjam az eladók egyikének hogy mit is szeretnék pontosan. Szerencsére hozzá értő eladót fogok ki aki rögtön tudja mit is szeretnék pontosan. - Egy óra múlva vissza kell jönnöm, addigra össze rakják. - lépek vissza Liahoz aki éppen a kasszánál fizet. - Jó akkor most menjünk ebédelni. - karol belém és elindulunk hogy találjunk egy jó helyet ahol megebédelhetünk...