12. Rész: Utazás

" A jó utazó ismérve, hogy bárhol találja is magát a földön, képes kommunikálni. "

Kath Stathers

Florence Mia Collins

- Te jó ég, elköltöztök? - Harry kiált fel, a kocsijának támaszkodva vár ránk, míg Lia és én két hatalmas bőrönddel a kezünkben sétálunk le a kollégium épülete előtti lépcsőn az autóhoz. - Fogad be! - Lia szól rá nevetve. - Inkább segíts. - teszi hozzá és leteszi a bőröndjét. - Csak két napra megyünk. Minek ennyi cucc? - Harry akadékoskodik továbbra is. - Csak kell és kész. - Lia inti le a bátyját aki közben felsiet a lépcsőn és átveszi Liatól a bőröndöt. - A tiédet is leviszem. - fordul felém. - Nem kell. - utasítom vissza az ajánlatát, bár valóban nehéz a bőröndöm, de nem akarom hogy Harry tegyen nekem szívességet. Még mindig haragszom rá a bulin történtek miatt. Aljas volt tőle hogy mindenki előtt kicsikarta belőlem hogy csókolóztam vele. - Ahogy gondolod. - vonja meg a vállát majd Lia csomagját leviszi és beteszi a csomagtartóba, én pedig lassú léptekkel próbálok levánszorogni a sajátommal, de nehezen megy. - Meddig szenvedsz még? - Harry szól hozzám ismét. - Amíg le nem érek. - mondom mérgesen. - Flor. Hagyd hogy Harry segítsen. - Lia néz rám reménykedve. - Jó. Oké. - adom meg végül magam mert már tényleg nem bírom tovább vonszolni a csomagom. - Szívesen. - Harry elégedett vigyorral az arcán veszi fel a bőröndöm és azt is beteszi a csomagtartóba. - Ha tudtam volna hogy ennyi cuccot hoztok akkor költöztető kamionnal jöttem volna. - Harry gúnyolódik mikor már kihajt az útra. Lia ül az anyós ülésen, én pedig hátul. - Miért te nem hoztál magaddal semmit? - kérdezem unottan. - De igen, csak éppen annyi ruhát ami két napra elég, nem pakoltam ki az egész szobámat. - feleli és a napszemüvegét felteszi. Az idő gyönyörű, süt a nap és meleg van. Tökéletes egy hosszú utazásra. - Hoztál valami zenét? - Lia fordul hátra hogy rám nézzen. - Nem. Nem mondtad hogy hozzak. - mosolygok rá. - Akkor az én zenémet hallgatjuk. - nevet fel és látom rajta hogy örül is neki, én pedig kíváncsi vagyok hogy milyen zenéket szeret. - Nem! - Harry tolja el Lia kezét amikor az a cd-jét próbálja berakni a lejátszóba. - Miért nem? - Lia nyafog én pedig jót mosolygok a testvérek cívódásán. - Mert nyálas zenéket hallgatsz. - adja meg neki a választ Harry. - Szavazzunk. - Lia kiált fel, remélve hogy a cinkosa leszek. - Ez az én kocsim, én döntök. - Harry inti le a húgát. - Ha nem rakhatom be a zenémet akkor egész úton nyafogni fogok és négy óra sok idő bátyus. Szeretnéd ha az idegeidre mennék? - Lia viccesen fenyegetőzik. - Istenem! Mire vállalkoztam. - Harry morogja majd kiveszi Lia kezéből a cd-t és beteszi a lejátszóba. - Rögtön az első dal a kedvencem. Retró de még most is menő. - Lia ismét hozzám beszél, de mielőtt válaszolhatnék megszólalnak az első dallamok és én felsikítok. - Imádom ezt a számot. - ujjongok. - I think I did it again I made you believe we're more than just friends Oh baby It might seem like a crush But it doesn't mean that I'm serious 'Cause to lose all my senses That is just so typically me Oh baby, baby - Lia énekelni kezd miközben hangosít a zenén, majd elhallgat és rám néz, várja hogy folytassam. - Oops!...I did it again I played with your heart, got lost in the game Oh baby, baby Oops!...You think I'm in love That I'm sent from above I'm not that innocent - kezdek el én is énekelni aztán mind a ketten felnevetünk. Jól érzem magam Liaval, annyi mindenben hasonlítunk hogy nem is meglepő hogy barátok lettünk az elmúlt két hét alatt. - Az oké hogy ezt a szar zenét kell hallgatnom, de hogy még a ti nyávogásotokat is...az már sok. - Harry zsörtölődik de látom a visszapillantó tükörben hogy vigyorog. Tudom hogy nem zavarja a jó kedvünk. Lia és én pedig nem is hagyjuk abba, egyik szám után jön a másik és így tovább, mi pedig teljes beleéléssel énekeljük a szöveget és nevetünk. Aztán megszólal egy spanyol dal amit Lia ugyan nem énekel, de én továbbra is felszabadultan dalolászok. - Yo no te lavo los trastes Tampoco plancho tu ropa Si es lo que estás buscando Entonces ve a buscarlo en otra... - elhallgatok amikor észre veszem hogy Lia és Harry is rám néz. - Bocsi. - nevetek fel. - Beszélsz spanyolul? - Harry döbbenten kérdezi. - Igen. - bólintok. - Meg franciául és olaszul is folyékonyan beszélek, a portugál viszont csak alap szinten megy. - vonom meg a vállam. - Úgy mondod ezt mintha nem lenne nagy szám hogy az anya nyelveddel együtt öt nyelven beszélsz. - Lia hűledezik. - Mert nem nagy dolog. Fogékony vagyok a nyelvekre, ennyi az egész. - mondom halkan, jól esik hogy ez meglepi őket, de nekem ez már megszokott. Szeretek nyelveket tanulni, úgy érzem hogy szabadabb vagyok tőlük. - Mondj valamit franciául. - Lia könyörög és én felnevetek az arc kifejezésén. - Je suis le même Que t’as connu. - mondom kuncogva. - Ez mit jelent? - kíváncsiskodik mint egy kis gyerek, látom rajta hogy nagyon érdekli a dolog. - Azt hogy ugyan az vagyok akit ismersz. - öltök rá nyelvet. - Jól van nem nyaggatlak, de totál le vagyok döbbenve. - fordul vissza és kibámul az ablakon. - Tanusíthatom hogy Flor nyelv érzéke kitűnő. - szólal meg Harry is és jól szórakozik magában, én azonban megdermedek. - Harry! - Lia kiált fel hitetlenkedve. Ezek szerint ő is értette hogy Harry a csókunkra célozgat. - Most mi van? Csak beszálltam a beszélgetésbe. - Harry úgy tesz mint aki ártatlan. - Inkább maradj csendben. - Lia inti le a bátyját én pedig fülig pirulva dőlök hátra és inkább a fákat nézem amik mellett elhaladunk. Néma csend telepedik ránk, ami hosszú percekig tart. - Pisilnem kell. - Lia töri meg végül a csendet. - Nekem is. - csatlakozok hozzá. - Még csak másfél órája vagyunk úton. - sóhajt fel Harry. - Az a tényeken nem változtat. - Lia erősködik. - Jól van. Megállok a következő benzinkútnál. - adja be végül Harry a derekát. Alig tíz perc múlva pedig meg is állunk. Lia és én azonnal a mosdó felé rohanunk, Harry pedig kiszáll hogy nyújtózzon. Amikor végzek visszasétálok a parkolóba ahol Harry a kocsijának dőlve vár. - Lia hol van? - kérdezem kíváncsian hiszen ő előbb kijött mint én. - Bement vásárolni. - feleli Harry. - Oké. - vonom meg a vállam és közelebb sétálok, nekem is jól esik kicsit nyújtózni, én is a kocsinak dőlök és várok.

- Nem akarsz addig egy kis nyelv leckét adni nekem? - Harry felém fordul majd elém áll egészen közel ahhoz hogy közé és az autó közé szoruljak. - Tessék? - nézek fel rá meglepetten. - Hallottad. - mosolyog és felém hajol. - Harry! - kezem a mellkasára simítom és eltolom magamtól amennyire csak tudom. - Ne kéresd magad. Múltkor is élvezted. - vigyorog önelégülten. - Egyáltalán nem élveztem. - hazudok, utálom hogy ilyen hatással van rám. - Nekem hazudhatsz, de legalább magadat ne csapd be. - nevet fel halkan. - Csak egy csók. - teszi hozzá és a szemembe néz. A torkomon akad a levegő, a szívem máris hevesen kezd kalinpálni a mellkasomban. - Van barátom. - emlékeztetem Noelre. - Ja. Mennyi ideje? Másfél hete? - nevet ismét. - Nem vagy vicces Harry. - csóválom a fejem rosszalóan. Megígértem Noelnek hogy bízhat bennem, nem csinálhatok ostobaságot, nem engedhetem Harrynek hogy játszon velem. - Csókolj meg. - duruzsolja mély, rekedtes hangján. - Én....ne...nem. - elgyengülök, de próbálom magam tartani. - Te is akarod. Látom rajtad. - szinte perzsel a tekintete. - Miért akarod hogy megcsókoljalak? - próbálok beszélni. - Csak, mert. - vonja meg a vállát. - Mert? - várom a válaszát. - Nem fogok neked magyarázkodni. - jelenti ki, de válaszolni már nincs időm mert magához von és ajkait az enyémekre simítja, önkéntelenül is viszonzom. Ajakim szét nyílnak, szabad bejutást engedve a nyelvének. Ismét érzem azt a bizsergést a testemben amit akkor éreztem amikor először csókolt meg. A bőröm szinte ég és ez az a szenvedély amit Noel nem tud kiváltani belőlem. Francba, Flor! Hagyd abba! Figyelmeztet a tudat alattim. - Elég! - tolom el végül magamtól Harryt aki önelégülten néz rám. - Ezt most csináltad velem utoljára. - jelentem ki és kikerülve őt vissza ülök az autóba. Szerencsére nem kell sokat várnunk, Lia megérkezik egy nagy szatyor nassolni valóval és az utunk folytatódhat. A visszapillantóra pillantva észre veszem hogy Harry engem figyel, de én rá sem hederítek. Az út további részében, zenét hallgatunk és néha Lia beszél hozzánk. Szerencsére ő nem tudja hogy mi történt a parkolóban és jobbnak látom ha ez így is marad...