15. Rész: Szenvedély

" A szenvedély kiszakít a mókuskerékből, 

tiszta erővel löki az embert a hév ismeretlen tájak felé. "

Vámos Miklós

Florence Mia Collins

A vacsora kínosabb volt mint az ebéd. Miután a pataktól haza siettem, Lia szobájába zárkóztam amíg haza nem ért. Szerencsére nem vett észre rajtam semmit, Harryt pedig vacsora óta nem láttam, de tudom hogy itthon van, hallottam a hangját amikor az anyjával beszélt. - Nem akarsz aludni? - szólal meg Lia a sötét szobában. - Honnan tudod hogy nem alszok? - kérdezem meglepetten. - Sóhajtozol és mocorogsz. - feleli. - Ne haragudj. - mondom bocsánatkérően. Már hajnali fél egy és még mindig nem tudok aludni. Miután felhívtam Lizat, lefeküdtem aludni, ennek már több mint öt órája. - Ha kényelmetlen a pótágy, cserélhetünk. - ajánlja fel. - Nem kell. Kényelmes így. - őszintén válaszolok, hiszen az ágyammal semmi baj, sokkal inkább velem van a baj. Egyfolytában Harry jár a fejemben és az amiket mondott. Nem is próbált meg hazudni, kerek perec megmondta hogy csak azt akarja hogy feküdjek le vele, mert tetszem neki, na jó nem így fogalmazott de azt hiszem a lényeg ez volt. - Flor! Ne sóhajtozz már. - Lia szól rám ismét. - Nagyon sajnálom. - lehunyom a szemem és próbálok aludni de nem megy. Harry beférkőzött a gondolataimba és nem tudok tőle megszabadulni. Miért van rám ilyen hatással? Helyes srác és vannak jó pillanatai, de akkor is egy seggfej. Még is vonzódok hozzá, miközben nekem Noelre kellene így gondolnom. Noel soha nem lesz olyan hatással rám mint Harry ezt már biztosan tudom, hiszen két hete járunk és nem történt semmi különös, míg Harry...ő szinte az első pillanatban olyan szenvedélyt ébresztett bennem amit nem hittem hogy meg van bennem. De a legjobban az bánt hogy Harry sem lesz olyan mint Noel...mármint...nem lesz olyan kedves, figyelmes és rendes srác. - A pokolba már Flor. - Lia feloltja az éjjeli lámpát és felül az ágyán. - Mi a bajod? - kérdezi ingerülten. Látom rajta hogy fáradt és én nem hagyom aludni. - Nem tudok aludni. - mondom halkan. - De miért? - kérdezi kedvesen. - Nem tudom. - hazudok. - Nem akarok bunkó lenni, de képtelenség tőled aludni. - kuncog. - Átmegyek a vendégszobába. - felkelek és az ajtó felé indulok. Én ragaszkodtam ahhoz hogy Liaval alszom, pedig Diana felajánlotta a vendégszobát, akkor még nem tudtam hogy éjjeli bagoly leszek. - Nem kell. - Lia sóhajt fel. - Nem kell velem virrasztanod. - mosolygok rá. - Aludj jól. - puszit küldök felé amit ő látványosan elkap a levegőben és visszadobja. Ez már szinte mindennapi szokásunk esténként a kollégiumban. - Jó éjt Flor. - visszadől az ágyra és leoltja a lámpát. Kilépek a folyosóra és lábujjhegyen indulok meg a földszintre, kiszáradtam és úgy érzem szomjan halok ezért a konyha felé indulok de ott nem várt meglepetés ér. - Harry? - suttogom amikor meglátom a fiút a konyhapultnál egy doboz fagyival. - Flor? Mit keresel itt? - meglepetten néz rám. - Nem tudok aludni. - vonom meg a vállam. - Én sem. - sóhajt fel. - Kapok én is? - mutatok a fagyira és leülök mellé. - Tessék? - felém tolja és egy kanalat ad a kezembe. - Csokis? - érdeklődöm. - Igen. - bólint. - Miért nem tudsz aludni? - kérdezi miközben én egy adag fagyit kanalazok a számba. - Miattad. - vallom be, felesleges lenne hazudnom. - Nem hangoskodtam. - védekezik azonnal. - Tudom. Csak egyfolytában te jársz a fejemben. - sóhajtok fel és látom hogy elvigyorodik. - Ne bízd el magad. - szólok rá. Még mindig csak suttogva beszélünk, szerencsére mindenki az emeleten alszik így itt a földszinten nem zavarunk senkit. - Mire gondolsz velem kapcsolatban ami nem hagy aludni? - kérdezősködik tovább. - Nem veszel komolyan, úgyhogy inkább hagyjuk. - intem le. - Komolyan veszlek, eddig is komolyan vettelek. - magyarázza magabiztosan. - Csak egy buta libát látsz bennem akit rászedhetsz. - nézek rá majd újra a fagyinak szentelem a figyelmem. - Ezt én sosem mondtam. - csóválja a fejét. - Ugyan már Harry. - ismét rá emelem a tekintetem. - Legyél kérlek őszinte....még is mit tervezel velem kapcsolatban? Úgy értem hogy ha sikerülne elérned és megkapnál, mi lenne utána? - kérdezem őszinte kíváncsisággal. - Nem tudom. - vonja meg a vállát. - Hát ez az. - kínomban halkan felnevetek. - Nem is ismersz, nem is értem miért akarnál többet. - leteszem a kanalat és felállok. - Megint magamra hagysz? - kérdezi hitetlenkedve. - Aha. - bólintok és indulnék de megragadja a karom és visszaránt magához. Pillanatok alatt ültet fel a pultra és a lábaim közé áll hogy ne tudjak elmenekülni. - Mit művelsz? - kezeim a vállára teszem hogy eltoljam magamtól de ő erősebb. - Nem ismerlek teljesen, de te sem engem. Randira hívtalak, te nemet mondtál. Még soha senkit nem hívtam randira. - beszélni kezd és én nem tudok megszólalni. - És mielőtt még megkérdeznéd hogy miért hívtalak randira, én sem tudom a választ, csak azt hogy meg akarlak ismerni. A kémia működik közöttünk ez tény, nem ismerjük egymást, ez is tény...még is akarlak. - közelebb hajol hozzám de elhúzódom. - Nem csak a testedet akarom. - teszi hozzá és ezzel meglep. - Noelnek három nap után igent mondtál amikor randira hívott. Engem két hét után is visszautasítasz pedig hozzám vonzódsz, nem hozzá. Tudom Flor. Pontosan tudom hogy így van. - magyarázza magabiztosan. - Honnan tudod? - hebegem. - Érzem rajtad amikor megcsókollak. - halvány mosoly jelenik meg az arcán. - És amikor hozzád érek. - egyik kezét az arcomra simítja. 

- Harry! - nyögöm ki a nevét, de többet nem tudok mondani mert ajkai vadul csapnak le az enyémekre. Heves csókcsatánk közben kezei a fenekemre siklanak míg én a hajába túrok. Imádom ezt az érzést, amit kivált belőlem. Tudom hogy veszélyes engednem neki mert megbánthat, ugyanakkor élvezem ezt a szenvedélyt, még soha nem éreztem ilyet. - Khm...- egy férfi hang zavar meg minket és én ijedten fordulok a konyha ajtó felé ahol Jason áll. - Zavarok? - kérdezi de nem dühös. - Én...sajnálom...én...- nem tudok egy épkézláb mondatot kinyögni és érzem hogy Harry keze még mindig a fenekemen pihen, ez még inkább zavarba hoz. - Jason, meg tudom magyarázni. - Harry a nevelő apjához beszél miközben elenged és lesegít a pultról. - Ne legyetek már így megfeszülve. Fiatalok vagytok, dúlnak a hormonok. Értem én. - nevet fel halkan és én döbbenten figyelem és látom hogy Harryt is meglepi a reakciója. - Nem vagy dühös? - kérdezi Harry. - Dehogy vagyok. Csak ne a konyhában ha kérhetem. - kuncog még mindig miközben a hűtőhöz lép és egy üveg vizet vesz ki. - Mi nem csináltunk olyat...- utalok a szexre amikor végre megjön a hangom. - Még. - Jason viccelődik aztán távozik a konyhából. - Ez kínos volt. - nézek fel Harryre. - Kicsit. - bólogat. - Elmondja Lianak? Vagy az anyukádnak? - kérdezem rémülten. - Jason nem pletykás. - Harry csóválja a fejét és ez megnyugtat. - Feküdjünk le. - sóhajtok fel. - Komolyan? - Harry szeme felcsillan aztán rám kacsint. - Jó éjt Flor. - puszit nyom az arcomra és elindul az emeletre. - Jó éjt. - zavartan nézek utána majd pár perc magány után én is elindulok a vendégszoba felé, most már tényleg aludnom kellene....