34. Rész: Real Friends

" Barát az, aki meghallgat, és meg is hall, aki segít, aki támogat, aki melletted van, aki megbocsát akkor is, amikor a legrosszabb időszakodat éled. "
Oravecz Nóra

~ Florence Mia Collins ~

- Minden rendben? - Noel aggódva fordul felém, suttogva beszél hiszen az irodalom óra kellős közepén ülünk. Amióta ide járok, mindig is Noel és Ethan között foglaltam helyet és ez most sincs másként. - Igen. - hazudok. Nem akarom hogy aggódjon értem és azt sem szeretném ha túlságosan ismerné a Harryvel való bonyolult kapcsolatomat. Noel érzéseivel tisztában vagyok és ennek fényében próbálom őt megóvni attól a bánattól amit én okozhatok neki. Úgy érzem már így is eleget ártottam neki. - Ugye tudod hogy számíthatsz rám? - a pad alatt finoman a kezemre simítja az övét. - Igen, tudom. - bólintok de a kezemet nem húzom el, jól esik hogy Noel törődik velem, úgy ahogy ezek szerint Harry nem. Ő soha nem ért meg, mindig csak a maga akaratát akarja rám erőszakolni és ha saját véleményem van valamiről, vagy ha azt teszem amit ő nem akar, akkor belém veszik és általában ebből alakul ki közöttünk vita. - Ha bármire szükséged van, kérlek szólj. Rendben? - kedvesen mosolyog rám. - Rendben. - viszonzom a mosolyát. - Most hogy mindent megbeszéltetek, esetleg figyelhetnénk végre az órára? - Ethan hajol közelebb. - Igen, bocsánat. - nézek rá bűnbánóan. - Köszönöm. - sóhajt fel, de aztán mintha valami az eszébe jutna, ezúttal ő az aki beszélni kezd hozzám. - Flor! - suttogja a nevem hogy rá figyeljek. - Igen? - nézek rá kíváncsian. - Velem ebédelnél ma? Kettesben. - mondja halkan amire nem csak én de Noel is döbbenten nézünk rá. - Nem randira hívlak. - zavarba jön és feszülten a hajába túr. - Akkor még is miért akarsz Floral ebédelni? - Noel vonja a barátját kérdőre. - Az nem tartozik rád. - Ethan rázza le őt ennyivel. - Jó, mindegy akkor hagyjuk. - ezúttal ismét hozzám beszél majd elfordul és nem is szól hozzánk többet. A Harryvel való veszekedésem után ez már nem hiányzott. De szerencsére az óra további része már csendben telik és sikerül jegyzetelnem is. - Köszönöm a figyelmüket. - köszön el tőlünk a professzor. - Jössz? - Noel mosolyog rám és vár hogy vele tartsak de én megcsóválom a fejem. - Menj csak előre mindjárt megyek. - mondom kedvesen majd amikor Noel távozik, én Ethanhoz lépek. - Veled ebédelek. Csak furcsán jött ki a kérésed. - magyarázkodok abban bízva hogy nem haragszik rám. - Liaról akarok veled beszélni. - sóhajt fel. - Csak nem akarom hogy más megtudja, még Noel sem tudja azt ami köztünk történt. Csak te tudod. - halkan beszél és nekem már is világossá válik minden. - Gondolhattam volna hogy erről van szó. Ne haragudj hogy értetlenkedtem de Harry teljesen elvette az eszem, már gondolkodni sem tudok. - nézek rá bocsánatkérően. - Semmi baj. - egy megértő és egyben bíztató mosolyt kapok tőle válaszul. - Akkor fél egykor felveszlek a suli előtt. - közli miközben a könyveit pakolja el. - Az remek lesz. - értek vele egyet majd miután elköszönünk egymástól én megyek is tovább, a következő órámra ami ezúttal történelem. Itt már csak Noelel vagyok egy csoportban, de ez az óra is hamar eltelik és jön a következő majd a következő és annyira belemerülök a tantárgyak jegyzetelésébe hogy meglepve veszem észre amikor az óra fél egyet üt. - El fogok késni. - kiáltok fel az utolsó órám végén ami szintén közös Noelel. - Honnan? - meglepetten néz rám. - Majd beszélünk. Szia. - kerülöm ki és rohanok is az udvar felé, mert tudom hogy Ethan már vár. A folyosón elhaladok Lia és Harry mellett is. - Flor! Hová rohansz? - Lia kiált utánam és Harry is értetlenül néz utánam. - Dolgom van. Később megyek ma haza. - felelem röviden és már futok is tovább. Szerencsére egyikük sem követ így az egyetem előtti útszakaszhoz érve észrevétlenül szállhatok be Ethan mellé a kocsijába és már el is hajt. - Megvártalak volna, nem kellett volna futnod. - nevet fel. - Túl sokan kérdezték hová megyek, így volt a legegyszerűbb. - vonom meg a vállam. - Köszönöm hogy nem árultál el senkinek. - hálásan pillant rám majd vissza az útra. - Nincs mit. - bólintok. - De pontosan miről szeretnél velem beszélni Liaval kapcsolatban? - a kíváncsiságom nem hagy nyugodni és türelmetlenül szegezem a kérdésem Ethanek. - Tudom hogy elmondta neked azt ami történt közöttünk. - sóhajt fel. - Igen. Elmondta. - értelmetlen lenne tagadnom. - Szeretem őt Flor. - jelenti ki valami megmagyarázhatatlan rajongással a hangjában. Elmosolyodom mert jó érzés hallani hogy ennyire szereti a legjobb barátnőmet. - Igen, ezt is tudom. - bólogatok. - De ő, nem mondta még ki és kitalálta ezt a hülyeséget hogy titkolózzunk. - gondterhelten mesélni kezd. - Azt hittem hogy te is ezt akarod. - összezavarodva csóválom a fejem, hiszen nekem Lia azt mondta hogy mind a ketten így akarják. - Dehogy akarom. Én nem szégyenlem azt hogy szeretem őt. Sőt! - Ethan szomorúan nézi az utat és megsajnálom, látszik rajta hogy nem tudja mi tévő legyen. - Ő sem szégyenli, biztos vagyok benne. - próbálok valami érthető magyarázatot találni Lia viselkedésére és bár rövid ideje ismerem őt, pontosan tudom hogy mit miért tesz. - Tavaly Wade mély sebeket ejtett rajta, aztán Liam és Zayn kihasználták a helyzetét, de ezt te is tudod. Biztos vagyok benne hogy Lia fél újra bízni és megnyílni valakinek. Csalódott és most óvatos akar lenni. - mondom komolyan is gondolva és tudom hogy igazam van.

- Lehet hogy így van, de engem már egy éve ismer, tudja hogy soha nem bántanám. - Ethan még mindig össze van zavarodva. - Barátként ismer téged, de mint szerelem vagy kapcsolat, úgy nem. Bizonytalan, de csak időre van szüksége. Adj neki teret és időt. - bíztatom. - Igazad lehet. - mosolyodik el végre újra miközben leparkol egy gyorsétterem előtt. - Örülök hogy eljöttél és köszönöm hogy beszélhetek veled erről. Noel a legjobb barátom de nem hiszem hogy megértene, vagy inkább mondom úgy hogy én nem tudnék vele így beszélgetni. Te lány vagy, ti valahogy máshogy látjátok a dolgokat. - nevet fel a bejárat felé sétálva. - Kedves tőled hogy észrevetted hogy lány vagyok. - viccelődök vele már én is nevetve. - Szóval azt mondod hogy adjak időt Lianak. - tér vissza az eredeti témánkhoz. - Határozottan azt mondom. - bólogatok helyeslően. - Rendben. Ezt fogom tenni. - foglal helyet az egyik asztalnál ahogy én is. - Ne stresszeld magad. Tudom hogy Lia is szeret, csak ki kell várnod amíg ő is készen áll ezt felvállalni. - mondom komolyan is gondolva amit látom hogy Ethan is megért és ennek örülök, de azt is tudom hogy neki is szüksége van egy barátra akinek kiöntheti a szívét és én kész vagyok arra hogy az a barát legyek akivel ezt megteheti. - Ebéd után csinálhatnánk valamit. Rád férne egy kis kikapcsolódás és megmondom őszintén rám is. - vetem fel az ötletet már a menüt nézegetve. - Az remek lenne. Főleg a te részedről tekintve hogy Harryvel jársz. Nem is értem hogy bírod. - nevet fel de tudom hogy nem gúnyolódik, csak próbál jobb kedvre deríteni amiért hálás vagyok. - Nehezen. - vallom be de most nem is akarok erre gondolni. - Menjünk el biliárdozni. - tereli a témát, látva hogy mennyire kényelmetlen a számomra a Harrys téma. - Az szuper lenne. - csillan fel a szemem, ezer éve nem játszottam már pedig szerettem kiskoromban. - Akkor meg is beszéltük most pedig együnk. - Ethan kacsint rám amire ismét elnevetem magam. Jól esik egy kis kikapcsolódás....